|
A mi fenyőfánk élete.
Kb.20 évvel ezelőtt, karácsonyra készülődve a szomszéd néni egy kis konténeres rövid tüskéjű luc fenyőt vásárolt karácsonyfának. Mindössze 80 cm-es volt, amikor ünnepi díszben öltöztetve járult hozzá a meghitt ünnep hangulatához a szomszédban.
Az ünnepek elmúltával úgy gondolta, áthozza nekem és ültessem el én a nagy udvaromba a kicsi „karácsonyfenyőfát”. A fagyok elmúltával ezt is tettem. Múltak az évek, nőt, egyre csak nőt a fa. Tűlevelei erősödtek, gyökerei egyre mélyebben kapaszkodtak a földbe. Eleinte benőtt az ablak elé majd később leárnyékolta a parabola antennát, végül már felnőtt a csatorna fölé is. A család nem egyöntetű döntése mellett, búcsút kellett, hogy vegyünk tőle. Fájó szívvel váltunk meg tőle, hiszen hosszú évekig volt lakótárs az udvarunkban, figyelte a körülötte zajló életünket és otthont adott a sárgarigónak és sok kis madárnak. Nem díszítik már tovább csüngő szivartobozok a fa koronáját. Igazából karácsonyfaként is kellett volna véget érnie az életének, de sajnos erre nem volt lehetősége. Azért utolsó ajándékként háromládányi szivar alakú tobozt adott nekünk. Ezekből a tobozokból készültek most a koszorúk, sírcsokrok a szeretteink sírjára és a karácsonyi dekorációkhoz is fontos kellék lett a házkörül.
Dialóg
A harkály kopogtat egy vén fenyőfát.
Én a botomra dőlve hallgatom,
Mint harmadik.
Különben csend lakik
Körül az erdőn.
A harkály:
Mit gondolsz öreg: meddig élsz még?
A fenyő:
Azt jól tudják az istenek,
Akik az életem kimérték.
A harkály:
Mit gondolsz öreg, hogy mi lesz belőled?
A fenyő:
Bizony mondom, nem függ az se tőlem,
Se tőled.
A harkály:
Az emberektől függ tehát?
A fenyő:
Az ember nagynak képzeli magát.
A harkály:
Mit gondolsz mégis:
Hiszed, hogy asztalt terítenek rajtad,
S melléd telepszik egy vidám család?
Vagy ágy leszel, mely mélyen, hűsen altat
A nap heve után?
Szólj, mit hiszel hát, vén embertelen?!
A fenyő:
Mit tudom én!
Bölcső leszek talán.
Talán koporsó. Oly mindegy nekem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Szantoríni 2020.
