Gofri illatú Brüsszel.  Vagy inkább Brugge?

Brüsszelről írni most nagyon nehéz. Élményeink feldolgozását erősen befolyásolja a közvetlen hazajövetelünk után történt merénylet sorozat, amely sokkolta az egész Európát.
Brüsszel sokszínűsége, sajátossága, Európában betöltött szerepe magában hordozta a veszélyt. Brüsszel látványosságok és különlegességek sokaságából áll, éppen ezért sok munkámba telt mire megalkottam saját úti programunkat. Sokat olvastam róla és fel voltam készülve, hogy sok náció által lakott városba utazunk. Molenbeek bejárása is a terveink között volt.

A Charleroi repülőtérre érkeztünk este 7 órakor. Még otthon megvettük a transzfer buszjegyünket online, a Wizzair társaságtól. Kiérve a terminálból, balra találtuk a távolsági buszparkolókat kb. 100 méterre, de ott egyik sem volt a mi buszunk. Több mint húsz percet vártunk egy ócska csotrogányra, amivel a brüsszeli Midi pályaudvarra utaztunk kb. egy órát. Ahhoz képest, hogy egy csomó térképet kinyomtattam és a Google Earth-ről is betájoltam magam, fogalmam sem volt, hogy hol vagyok. Így lett a Midi állomástól 17 percre lévő Hotel Ustel Midi 45 perc sétára. A Hotel nagyon tuti volt és egy ideális helyen. Még aznap este vacsorázni indultunk igaz, ¼ 10 volt. Kedvesen betessékeltek bennünket egy kajázóba, nem volt nehéz, mert a kirakat is csábító volt. Amikor megkaptuk a tányér alátéteket Tanger felirattal, akkor láttam csak, hogy marokkói evedébe keveredtünk. Gondoltam, akkor kezdek mindjárt egy Harira levessel. Alkoholt az efféle helyeken Brüsszelben nem árulnak, de a felszolgáló gyorsan átszaladtak a szomszéd boltba és onnan hozott. (emiatt csak ne távozzon a vendég)

Másnap reggel a Midi-ig sétáltunk egy kis kerülővel, de ez jó volt arra, hogy felfigyeljek rá, milyen szemetesek az utcák és tele vannak köpködve a járdák. A kisebb metróállomásokon automatákból nem lehet bérletet, csak napijegyet venni. Mi 24 órás jegyet vettünk 7,5 euróért a Midi pályaudvar mellett lévő metróban egy kis sorban állás után. A metró dugig volt maskarába öltözött iskoláskorú fiatalokkal, akik szintén a 6-os metróval a Heysel megállóig igyekeztek, ezért mi inkább a 2-es metrót választottuk. 20 perc alatt az Atomiumnál voltunk, ahol kombinált jegyet vettünk 49 euróért, ami jó a mini Európa parkba is. Amint beértünk a nagy gömbbe már is készültek rólunk a képek, amiből a kijáratnál vásárolhattunk. Ki tud ennek ellenállni?

Ez a vas molekula így, acél szerkezetbe öntve 165 milliárdszoros nagyításban fantasztikus szerkezet. Bár az atomkort szimbolizálja mégis a város szimbóluma. Először a középső csövön fellifteztünk a felső gömbbe. (más opció nincs). Gyönyörködtünk a kilátásban. Közvetlenül ráláttunk az alattunk lévő hírhedt Heysel stadionra is. Egy étterem is található a felső gömbben. Lefele az összekötő csöveken keresztül, mozgólépcsővel közlekedhettünk a maradék nyolc gömbhöz, ahol kiállításokat nézegettünk az Atomium létrehozásáról. Az építész André Waterkeyn 41 évesen tervezte ezt a bődületes, akkor még alumínium szimbólumot, amit később acélra cseréltek.

Mivel az Atomiumhoz csak 650 méterre van a Heysel stadion, elsétáltunk, de a bejárata pont az ellenkező oldalon volt, így a szomorú eset emlékművét nem láttuk. Helyszíne volt ez a stadion a 39 áldozatot szedő futball huliganizmusnak. 1985-ös BEK döntőn a Juventus-Liverpool meccs előtt kialakult tömegverekedés alatt egy támfal leomlott. A tragédia ellenére lejátszották a mérkőzést és a játékosok csak később szembesültek a történtekkel. Ma már a helyén a Balvin király stadion áll. Arról a Balvin királyról kapta a nevét, aki az Atomiumot is terveztette. Nagyon szerették a belgák ezt a királyukat. Az 1993-ban bekövetkezett halála után a temetésén több mint 500 000 belga vett részt. Jelenleg a Miasszonyunk templom temetőjében nyugszik.

Mini Európa park 100 méterre található az Atomiumtól. A Brupark része. A Brupark 4 részből áll: A mini Európa parkból, egy Océada élményfürdőből, Kinepolis mozi centrumból és a Le Village faluból. Minden európai tagállam nevezetessége megtalálható 1:25-ös arányú kicsinyítésben. Miniatűr hajók úsznak a La Manche- csatornán, nagy füsttel és robajjal tör ki a Vezúv. Magyarországról furcsamód nem a parlament, hanem a Széchenyi fürdő mását jelenítik meg, de azt olyan tökéletes módon, hogy szájtátva álltunk előtte. A fürdőben pl. nyugágyon vendégek napoznak.

A több óra hossza észrevétlenül elillant a parkban. Kifelé, a kisfaluban kiválasztottunk egy kiülős éttermet és fehérborba főtt kagylót ettünk, nagymama típusú fazékból, sült krumpli körettel. Egészen idáig teljesen más fogalmam volt a kagylóról. Most egy új elkészítési módját ismertem meg. Mind a kettőnket levett a lábunkról. Ne menj haza a nélkül Brüsszelből, hogy ezt megkóstolnád, mert tuti, hogy ilyet csak Brüsszelben ehetsz!

A következő két órát villamos városnézéssel töltöttük. Körbe utaztunk a 7-es vonalán, hogy egy kis ízelítőt kapjunk a belga életből és hétköznapokból. Késő délután volt, de még elmetróztunk az Európa negyedhez. A Schuman megállóból közvetlen a Berlaymont épületnél jöttünk fel.  A kereszt alakú épületre azt hittük, hogy jó helyen vagyunk. Vagyis jó helyen voltunk csak mi a látogató központhoz szerettünk volna menni. Ez a szabálytalan négyágú csillagot formáló, 13 emeletes épület az EU Bizottság főépülete.  Itt székel az Európai Unió döntés-előkészítő és végrehajtó szerve, az Európai Bizottság.

A pisilő fiúval való találkozás nélkül nem akartuk zárni első napunkat. Ezért a Rue Del Etuve és a Rue Du Chene sarkára igyekeztünk. Éppen vetkőzött, amikor oda értünk. Levették róla a piros kis nadrágját és a zsabós ingecskét. Addig elzárják a szökőkutat, míg létráról átöltöztetik. A szoborral a brüsszeliek tiszteletlenségét szimbolizálják. A 60 cm-es fiúcska persze nem az igazi. A brüsszeli, városi múzeumban őrzik az 1619-ben Hieronimus Duquesnoy (ne akard kimondani) brüsszeli szobrász által készített szobrocskát. Ami a számtalan legenda egyike szerint emléket állít egy kisfiúnak, aki ily módon oltotta el a Brüsszel ostromlói által gyújtott tüzet. Az eredeti kisfiút röntgensugarakkal vizsgálják, persze nem azért mert beteg, hanem mert az eredetiségét és a pontos korát szeretnék megállapítani.

A közelben lévő utcák tele vannak gofri árusokkal és csokoládé boltokkal. Az alap gofri valóban 1-2 euróért megkapható, de mire minden feltétet rávarázsolnak simán lesz belőle 4-5 euró is.

Hihetetlen, de a lenti képen lévő tárgyak mind csokoládából vannak.

Mivel hat perc sétára voltunk a főtértől, így azon át a Szent Hubert galériához igyekeztünk, mert az arról nyíló ízek utcájából kanyarodik le az a zsákutca, ahol a Manneken Pis társa a copfos kis Jeanneken Pis található, aki a vandalizmustól egy ráccsal védett guggoló kislány. Persze ő sem volt egyedül, de jelentősen kisebb érdeklődés mutatkozott iránta, mint hímnemű társa iránt. Bedobtuk mi is az egy euró centet, biztosítva ezzel, hogy még visszalátogathassunk ide.

Az ízek utcája sem hétköznapi. Mindkét oldalon kiülős éttermek és csak egy keskeny ösvényen tudsz közöttük közlekedni és közben szólongatnak a pincérek, hogy térj be hozzájuk.

A mindössze 200 méter hosszú impozáns üvegtetővel fedett bevásárló utca a Szent Hubert galéria állítólag Európa első galériája.

Már erősen elfáradva tértünk be a Delirium Tremens nevű ivóba. Kívülről nem is gondoltuk, hogy ez a hely három szinten a sörivók Mekkája. Zsúfolásig tele volt. A hely 2004. január 8-án Guinness-rekordot nyert a maga 2004 féle sörével, de az óta még bővült a készlet. Nevét az egyik legízletesebb belga sörről, a 8,5%-os Delirium Tremensről kapta, ami szintén díjat nyert: 2008-ban a világ legjobb sörévé választották.  Én, aki nem vagyok túl jó viszonyban a sörrel, a hely is és a sör is teljesen levett a lábamról. Kriek-et ittam, meggy sört.

Este 9 órakor visszamentünk az Atomiumhoz, hogy láthassuk kivilágítva. Elüldögéltünk egy padon és jól az emlékezetünkbe véstük a látványt.

A nap méltó lezárásához egy olasz éttermet választottunk ki ebből a belga gasztro kotyvaszból.

Vasárnap, reggeli után a csomagjainkat a hotelben hagyva egy piackörképre indulunk, hogy megkeressük a méltán híres régiségpiacot a Place du Jeu de Balle-n. Itt aztán mindenki megtalálhatja vágyai tárgyát. Egy rövid időre mi is belevetettük magunkat.

A közelben lévő Igazságügyi palotához indulunk. Az igazságügyi palota bődületes épülete már otthon is foglalkoztatott. Volt egy II. Lipót nevű belga király, akinek a nevéhez a belga kongó is kapcsolódik, ahol megtörtént az egyik legnagyobb népirtás. A történet, a belgák rémuralmáról, nagyon érdekes. Olvassátok el. Egyébként II. Lipót tett azért jót is. Nagy építője volt ő Belgiumnak, számos középület fűződik a nevéhez, közöttük az igazságügyi palota is. A lényeg a méreteiben van. Meglátva az épületet nehéz elvonatkoztatni, hogy minderre milliók élete árán szerezte a vagyont. Az épület nincs túl jó állapotban, de ottlétünkkor éppen felújítás alatt is ált. Csak egy pár adat: Az alapterülete 26 ezer négyzetméter és 142 méter magas. Az épületben 8 belső udvar, 27 nagy tárgyalóterem és további 245 kisterem található. Ez az óriási létesítmény uralja a felsővárost a város számos pontjáról nézve. Innen lenézve nagyon szép panoráma tárulna elénk az alsó városra, ha nem lennének közvetlen a látótérben a házak teteje. Viszont innen jól látható, hogy Brüsszel milyen dimbes-dombos, ami az alsóvárosból fel sem tűnik.

A palota mellől induló lifttel lementünk az alsóvárosba és a városháza tornyát a Szt. Mihály arkangyallal követve, gyalog indulunk a Grand place-ra, hogy még egyszer bejárjuk. Hosszasan üldögéltünk a városházával szemben lévő várostörténeti múzeum lépcsőjén, ahol a pisilő fiú, több mint 650 darabból álló ruhatárát őrzik és nézegettük a régi meseszép céhházakat. A főtér története megérne egy külön fejezetet. Ami viszont érdekes, hogy a galambházban lakott Victor Hugo, ezt egy emléktábla is jelzi a ház falán.

Tettünk egy kísérletet, hogy megtaláljuk a Bartók szobrot a Place D’ Espagnen. De az útikönyvein egyáltalán nem tesznek róla említést, így nem jártunk sikerrel. Magyarország 1995-ben ajándékozta a szobrot Brüsszelnek és hosszú hónapokig tartott, amíg a város minden érdektábora áldását adta arra, hogy a Gare Centrale-lal szemben a Meridian Hotel udvarán felállítsák. Ez a szobor az egyetlen magyar vonatkozású pont a városban. Üldögéltünk egy padon szemben a toronynélküli Szent Mihály- és Szent Gudula-székesegyházzal, ami az alsó és a felsőváros határán helyezkedik el és tudtuk, hogy ezzel véget is ért a Brüsszeli tartózkodásunk.

Miután felvettük a csomagjainkat és elköszöntünk az Únió fővárosától a Midiben vonatra szálltunk és Brugge-be utaztunk, hogy ott töltsük el a hátralévő két napunkat. Egyébként pedig Brüsszelbe is Brugge-ön keresztül jutottunk (már mint lelkileg), mert az elsődleges célpontunk Brugge volt. Egy cikket olvastam valamikor korábban. A címe: „3 hely, amit látnod kell, mielőtt meghalsz!„ A világnak számos csodája van, ám néhány még a legszebbek közül is kiemelkedik. Az egyik közülük Brugge volt. Úgy éreztem, látni szeretném. De ha már oda elutazunk, nem hagyhatjuk ki Brüsszelt sem.

Magunk mögött hagyva az EU fővárost egy csodálatos álomvilágba kerültünk, ahol érezhetően megállt az idő. És ez valójában is így van, mert a középkor óta Brugge-t sem háború, sem természeti károk nem sújtották. Így, igazi középkori hangulatában megmaradt nekünk ez a kisváros. Brugge-ba érve a tempó lelassul. Brüsszel- Brugge vonattal (103 km 55 perc) egy irányba 23 euro. Az állomásról térkép alapján kerestük meg a hotel Memmlinget. Igyekeztünk még itthon a főtér közelében foglalni szállást. Megjegyzem, nagyon jó választás volt ez a régi stílusban berendezett, kis hotel. Kielégítő reggeli kínálattal, lifttel. Pihentünk, sétáltunk a főtér környékén. Minden utcában van valami egyedi, különleges. A Begina-udvarban éppen virágoztak a nárciszok, valóságos nárcisz mezőt láthattunk. Amikor áttévedtünk a nyitott rendházon a sétánk során, még nem tudtam, hogy hol vagyunk csak lenyűgözött a rengeteg nárcisz. Később olvastam utána, hogy a flamand Beginaudvarok közül 13 szerepel a Világörökségi listán köztük ez is. A beginák önálló női közösségek, de nem apácák. A park közepén áll a templomuk, naponta többször is tartanak benne misét. "Begijnhof Ten Wijngaerde" az állomástól alig néhány percre található.

Lenyűgöző a történelmi városközpont romantikus atmoszférája. Hallgattuk a kockaköveken kopogó lovas hintókat és egy fehérboros kagylóval koronáztuk ezt a szép napot.

Terveztük, hogy másnap a tengerpartra vonatozunk, ugyanis Brugge-höz tartozik egy kis szakasz tengerpart is, mindössze 20 percnyi vonat útra. Az állomásra igyekezvén kapásból rossz irányt választottunk, így nagy kerülővel, egy óra alatt közelítettük meg az állomást. Persze a kinézett vonat addigra elment. Egy óra múlva ment a következő. Blankenberg állomástól mindössze 10 perc séta volt a tengerpart. (Hozzáteszem, mi nem tudunk lassan menni.)

Azért választottuk Blankenberget, hogy közelről is láthassuk a különleges konstrukciójú Belgium Piert, amint 350 méter hosszan benyúlik az Északi-tengerbe. Ez, egy hosszú gyaloghíd, a végén egy hatalmas kerek épülettel. Az étterem ottlétünkkor zárva volt.
Az első mólót 1894-ben építették, amit 1914-ben leégett a németek. 1933-ban egy új móló épült, és 2003-ban felújították.  Érdekelt az északiak tengerpartja is és kellemes meglepetés volt látni egy széles sárga homokos kimondott beachet.

A part mentén végig tízemeltes apartman házak sorakoztak. Látszott, hogy az éttermek, bárok már a szezonra készülődnek. Nagyon erős szél fújt, de ha nem fújt volna, talán sosem rángatnak el onnan. A helyiek és a nyaralók hogyan küzdenek meg a minden napos széllel, azt nem tudom. A következő vonatok egyikével visszautaztunk az óvárosba. És áldoztunk a vallásnak és a művészetnek. Valójában Brugge rejtegeti a legnagyobb keresztény vallási kincset, ami nem más, mint maga Jézus vére. Sőt, sok művészeti kincset is találhatunk, az egyik számomra különösen értékes, de erről majd később. A Burg nevű tér sarkában található a Szent-vér Bazilika, amely altemplomból és felső templomból áll. Ez a templomnak ki nem néző épületet Thierry gróf építette a saját rezidenciája mellé. A kápolnát Nagy Szent Vazul tiszteletére szentelték fel. A Nagy Szent Vazul-kápolna az altemplomban van. Itt őrzik azt a bizonyos 4 gerinccsigolyát, amit  II. Róbert flamand gróf hozott Kaiszareia-ból 1100 tavaszán Brugge-be.

A felsőtemplomban találjuk a krisztus vérét egy ereklyében. Régi iratokból az derült ki, hogy Arimathiai József 1134-ben a Szent Grál kelyhében felfogta ezt a szent vért, amit a II. keresztes hadjáratról hazatérő Elzászi Diederik (Thierry) gróf 1150. április 7-én hazahozott és a felső kápolnában helyeztek el. Az oltár mögötti falfestmény ezt a jelenetet ábrázolja. A kép alsó része az ereklye útját mutatja be Jeruzsálemtől Brugge-ig: baloldalt I. Thierry flamand gróf átveszi az ereklyét III. Balduin jeruzsálemi királytól. Brugge-be érkezése óta a  hegyikristályból készült fiolát soha nem nyitották ki. Bizánc környékén eredetileg illatszer-tartónak készült ez fiola, amelyben egy textildarab van. Dugóját aranyfonál veszi körül és vörös viasszal van rögzítve. Magát a fiolát egy üvegablakos aranyhengerben helyezték el, amelyre a "MCCCLXXXVIII die III maii" dátumot (1388. május 3.) vésték. Érdemes megfigyelni a templomban egy különleges fából faragott földgömböt formáló szószéket is.

Nagyboldogasszony templomban található Michelangelo Firenzében készült 128 cm magas csiszolt márványszobra. Ez az egy dolog szerepelt a "feltétlenül látnunk kell" listámon. A művész egyetlen szobra ez, amely elhagyta Olaszországot élete során. 1506-ban eladta Giovanni és Alessandro Moscheroni (Mouscron) bruggei örököseinek. 1794 után francia forradalmárok elvitték Párizsba. Majd Napóleon bukása után visszakerült Belgiumba. 1944-ben visszavonuló német katonák matracokba burkolva egy vöröskeresztes autóban csempészték ki. Két év múlva Ausztriában találtak rá a szoborra, újból visszavitték, és elhelyezték a bruggei Nagyboldogasszony templomban. Miután 1972-ben támadás érte Michelangelo Pietà-ját, ez a szobor is golyóálló üveg mögé került, és a nyilvánosság csak 15 méterről tekintheti meg.

Brugge történelmi belvárosát egy csatorna öleli körbe. Miután belefáradtunk a kulturális városnézésbe, 8 euróért csónakba ültünk és akár csak Velencében lettem volna, csónakáztunk a kanálison és egy más szemszögből is csodáltuk a középkori épületeket angol nyelvű tájékoztatót hallgatva.

Egy igazán romantikus, gyertyafényes étteremben fejeztük be a napot, ahol elfogyasztottuk az esti fekete kagylónkat.

Hazaindulásig még volt majdnem egy teljes értékű napunk. Azt nem mondom, hogy céltalanul kószáltunk, de bejártunk romantikus zegzugokat, sétáltunk a városszéli csatorna partján és megmásztuk a szélmalmokat, kolbászos kiflit majszoltunk a főtéren. 366 lépcsőn felmentünk a Belfort tornyába 8 euro-ért, hogy az óraművet és a 47 harangot egészen közelről is szemügyre vegyük. Brugge és főterének képe hamar elraktározódott az agyamban, és a képet nehéz kitörölni onnan.

A délutáni órákban az állomás elől indult a buszunk a Charleroi repülőtérre. A jegyet még előre, otthon online megvettük.

Még hátra van az „In Bruges” című film megnézése, magyar fordítása „Erőszakik” (érdekes!? )

Egy idézet a filmből:

Harry Waters: Az a város olyan, mint egy kibek*rt tündérmese. Ez a kib*szott tündérmese nem az ő világa? Az hogy lehet? A csatornák, a hidak, a macskakövek? Az a sok mesebeli lóf*sz hogy a f*szomba ne lenne a világa valakinek b*zdmeg?
Ken: Ööö, azt akartam ezzel mondani, hogy...
Harry Waters: A hattyúk még megvannak?
Ken: Igen, igen, még megvannak.
Harry Waters: Hogy a f*szomba nem az ő világa az a sok szájbab*szott hattyú? Hogy a f*szomba?!

Sajátos nézőpont Brugge-ről, de a lényeg benne van, és tényleg, mint egy tündérmese.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés