RAB SZIGET
Egy alkalommal nézelődtem az Interneten, és egy oldal Horvátország legszebb homokos strandjait mutatta be. Itt láttam meg először Lopart. Utána olvastam és már el is döntöttem idei nyaralásunk helyszínét.
Álmos hajnal, alig pár óra alvás után a megbeszélt kétórás induláshoz képest három órára sikerült észhez térni és összeszedni a kis (nagy) családomat. Pár éve nem volt már ilyen, hogy az egész család apraja nagyja együtt nyaraljon.
Indulás! Az alvás a gyerekek részéről a kocsiban folytatódik. A napfelkelte már a szomszédainknál ér minket. Azért szeretem az éjszakai indulást, mert nincs az utakon senki (egy két őzet, alacsonyan szálló gólyát kivéve) és jól lehet haladni.
Utunk jelentős részét itthon tesszük meg. Barcson a határállomásnál, csak az álmos határőrök mind két oldalon. Még a csomagtartónkra sem kíváncsiak. Az autópálya előtt tankolunk, olcsóbbra jött ki kb.15 Ft-al a gázolaj mint itthon, és kártyával is tudunk fizetni. Kutinánál felhajtunk az autópályára és egészen Senjig le sem szállunk róla. Zágráb vasárnap reggeli lüktetését csak a körgyűrűről figyeljük.
Senj után már jön a szerpentin, a tenger mellett haladunk, lélegzetelállító. A tengert szanaszét kis szigetek tarkítják. Már látni Lopárt, Prvict, Sv.Grurt és Goli Otokot. Némelyik zöld, némelyik kopár. Jó lett volna megállni, de nem tettük, mert még otthon olvastuk, hogy ¾ 10-kor indul egy komp amit pont elérünk. Jablanacfelé közeledve az út mindkét oldalán, több helyen is kínálják a házi készítésű juhsajtot, bort és mézet. Odaérve a kikötőbe láttuk, hogy nagyon sűrűn jönnek a kompok még jegyet venni is alig maradt időnk, már hajtottunk is fel a kompra, tele sem volt és már indult is. Jablanacot csak a kompról maradt időm megcsodálni. Festői látvány a kistornyos templom a kisöbölben, a kikötő mögött.

Rab sziget, a kompról nézve meglepő látvány, azt hinné az ember, hogy lakatlan. Csak a többszáz méteres kocsisor kanyargott be a kopár hegyek közé, akik a kompra vártak.

Végig kellett hajtani a 22 km hosszú szigeten, hogy elérjük Lopart.
Nincsenek utcanevek, csak számozva vannak az apartmanok. Könnyen megtaláltuk a miénket. A tulaj csaj nem volt ott, de egy telefon, és már jött is. Ledobáltuk a cuccokat és irány a tenger. Nagyon látványos mediterrán hangulata van a San Marino öbölnek. Kb.150 méterig még csak térdig sem ér a víz.

Szemben van egy pici sziget a Lukovac, amin van egy szúrós vadnövényekkel, cserjékkel és olasznáddal (ami meghasította a kislányom hátát) benőtt domb, amire felmászva szépen belátni az öblöt. Otlétünk alatt kétszer is átúsztunk a szigetre. Egy kis szakaszon volt csak mélyebb a víz, ahol már nem ért le a lábunk.


Megebédeltünk a parton lévő éteremben, pljeskavica, csevap, tintahal és sült hal volt az ebédünk. Amiből cca. 40-50 kuna egy adag.
Később, egy vásárlás alkalmával találtunk a helyi Diona üzletben előre bekevert és ízesítet Pljeskavica pogácsákat, egyik nap azt is kipróbáltuk.
Szeretek olyan tájon lenni, ahol a kabócák kórusa uralja az atmoszférát, éles csörgésük óhatatlanul is belopja magát az ember fülébe. Megbújnak a fák lombjaiban és erős napfénynél igen élénken ciripelnek. Sajnos az olvastam, hogy Kínától Latin-Amerikáig sok országban fogyasztják is a kabócát.

Már a következő napon bementünk Rabra egy kicsit tájékozódni, halpiac, óváros ez, az, amaz.
Így, másnap reggel már a halpiacon kezdtünk. Sütnivaló halakkal és tintahalakkal tértünk haza. Nagyon finom ebéd lett belőlük. Egy másik alkalommal is meglátogattuk a kicsi halpiacot, akkor vettünk rákot és ráját, sőt még valamilyen nagyon csúnya tüskés halat is. Elkezdtem kutakodni a netten rája receptek után, nem volt valami széles repertoár. Ennek ellenére, nagyon finom ebéd kerekedett belőle. Különlegesen finom a rája húsa. Nem szálkás, csak egy pár porc található benne.
Egyik este megnéztük Rab óvárosát, ami tulajdonképpen egy földnyelven helyezkedik el. Az egyik oldala a Szt. Euphemia-öbölre néz, a másik oldalán strand található. A partisétány magasabban a hegyoldalban húzódik, és egészen Palitig el lehet rajta sétálni. De, ez már a csodás babér és fenyőillatú Komrcar park része.


Ha mediterrán térségben járok, nekem az óvárosok a gyengéim. Szeretek sétálni a szűk utcákon, az ódon épületek között, átélve kicsit a múltat. A múltról jut eszembe, hogy egykoron ez a szép kis sziget (1409-ig) a magyar királyi korona irányítása alá is tartozott.

Elkápráztatnak az óriási pálmafák, házfalakon kiomló színes mediterrán virágok, a kőmélyedésekből kinövő lilás virágú kapricserje. Még sehol nem találkoztam ennyi vadon növő fűszernövénnyel, kapor, bazsalikom, rozmaring, zsálya rengeteg van a szigeten. Nem ritka hogy rozmaringból nyírott sövényt nevelnek.
Kocsival csak parkoló díj ellenében lehet behajtani az óvárosba, 7 kuna/óra.

Sétálunk a hangulatos kis utcák fényesre koptatott kövein. Az éttermekből minden fele tengeri étkek illata szivárgott ki. Az óvárosnak 4 román stílusban épült harangtornya is van. Ebből, kettőbe fel lehet menni.
Színes kis főterén található számos fagyizó és kávézó.
A Rab szigetnek csak a nyugati felén van autóút, és emellett helyezkedik el a 7 helység: Lopar, Barbat, Banjol, Palit, Kampor, Mundanije és Supetarska Draga. A keleti oldalon húzódik a Kamenjak hegy.
Kamportól nyugatra lévő félsziget a fenyvesekkel borított Kalifront-félsziget, amely szinte teljesen érintetlen.
Egy kis szigettúra alkalmával, amire pont egy borongósabb napon került sor, egy kb 30 fős kishajóval elhajóztunk a Goli Otok szigetre, érintve Lopar egy-két strandját. Üvegfenekű hajónak hirdetik, de igazából a hajón csak négy kicsi asztal lapja üveg és azon keresztül lehet lelátni a vízbe. De csak a hajó álló helyzetében élvezhető.

A szeles idő miatt a Grgur szigeten, ahol korábban a női börtön volt nem kötöttünk ki. A Goli parányi mindössze 4.7 km2 sziget a parttól alig 5 km-re, kopársága ellenére mégis volt valami vonzó benne.

Számomra nehéz a szigetet a halállal és a rabsággal azonosítani. Ez a hely súlyos emlékeket hordoz a hátán, amire sajnos pontos adatok nincsenek. Tito erre a szigetre száműzte a „Moszkva barát” kommunistákat, akiket a jugoszláv rendszer ellenségeinek tekintett. Célja az volt hogy a külvilágtól elrejtve, elzárva, egy szovjet Gulág mintájú lágert hozzon létre. Az első 1200 rab 1949 nyarán érkezett. Összesen 20-30 ezer között mozgott a szigeten raboskodók száma, amiből 244 magyar származású volt. Külön női és férfi börtön volt.
Az épületek nagy része nagyon rossz állapotban ugyan, de ma is áll. A közeli kőbányából máig sínpár vezet a partra, ahol teherhajókra pakolták fel az itteni kitűnő márványt, amit a foglyok fejtettek.

Az életnek csak minimális nyoma lelhető fel a szigeten, pár birka és rengeteg szöcske nyomán. Mindössze másfél órát töltöttünk ott, ez alatt lehetett 5 euróért filmet nézni a táborról de mi inkább az egyéni kószálást választottuk. A sziget, egyenlőre nem zárt (ezt ki is használják az építőanyag tolvajok)de hivatalosan nem is nyitott az idegenforgalom előtt. Mivel a börtön turizmust ki kell szolgálni, így habzó karlovackot is csapolnak. A hajdan itt raboskodó és ma is élő foglyok szerint, ez így, ebben a formában sérti a kegyeleti jogokat ezért a horvát állam az Európai Unió segítségét is kérte emlékhellyé nyilvánításra.
A hajókirándulásból hazaérve elmentünk vacsorázni.
Egy nagyon kedves éteremre (Stella) akadtunk Loparban. Többször voltam Horvátországban, de még ilyen vendégszeretettel nem találkoztam. Miután a pincér látta hogy magyarok vagyunk, hozott nekünk magyarnyelvű étlapot. A tengergyümölcse spagetti és pizza is nagyon finom volt. A pincér megkérdezte, hogy elfogadjuk-e ha hoz nekünk pálinkát és a kislányomnak is hozott fagyit, amit nem számolt fel a végén.
Autós strand túránk alkalmával felderítettük a Kalifront strandjait. Nincs kiépített autóút, de azért járható. Zömében sziklás de nagyon különleges strandok, Suha Punta, FKK, Frkanj mind mind kékzászlós strandok. Érdemes végig járni, mert mindenhol más látvány fogad.
A gyerekeimet mindig magával ragadja a tenger élővilága és ez a partszakasz tele volt rákokkal és egyéb állatokkal.



Lopárnál a húszcentis meleg víz is tele volt kis halakkal. Kalifront nyugati részét a híres Dundo erdő borítja és csak biciklivel járható.
A San Marino kempingben, mivel ott volt közel, többször besétáltunk. Nagyon jól ellátott 3500 fős kemping, hatalmas széles homokos parttal.

Esténként Lopar kis főterén nagy a nyüzsgés játékok hinták vattacukor, fagyi szóval olyan, mint egy kis vidámpark. Szól a zene, megtelnek az éttermek. Kisgyerekek árulják a különféle kagylókból készült ajándéktárgyakat.
A napok villám gyorsan rohantak egymás után. Mivel a szigetet autóval gyorsan felderítettük, így bőven maradt időnk pihenésre és strandolásra is. A kislányom miatt komolyabb gyalogtúrákat nem tudtunk bevállalni.
Kilenc napot töltöttünk a szigeten és szomorúan váltunk meg tőle. Tudtuk, hogy hiányozni fog reggelente a kabócák ébresztése.
Végül, szeretnék mutatni három képet, amit a Rab szigeten készítettem!Szórakozásból fotózgatok, és néha meglepő dolgok kerülnek elő a gépből.



|