Román ételek Wass Albert nyomán

Olyan szerencsés helyzetben volt részem, hogy nem régen egy hetet tölthettem el Wass Albert hegyei között és a Havasokban kóstolhattam végig Románia régi csemegéit.
Wass Albert legnépszerűbb regényének (Funtinelli boszorkány) a főhőse Nuca, ezen a tájon élt. A regényben szereplő Funtinel helység teljes neve, Piatra Fîntînele.
Ma széles országút megy rajta keresztül, mely Besztercét Vatra Dornei nyaralóhelységgel köti össze, és a Keleti-kárpátokat átszelve a moldovai Suceaváig vezet. A regénybeli Fîntînel-t mintegy 50 km választja el, a Maros, dédai szakaszától (a trilógia második kötetének hely színétől).
„Ott áll az Istenszéke magosan a Maros fölött. Egyik oldalán a sokágú Galonya, másik oldalán a Bisztra-patak, s mögötte a Kelemen csúcsai. Persze, ma már ott sem olyan a világ, mint akkor volt, midőn az Isten pihenni leült volt a hegyek közé”
Wass Albert: A Funtineli boszorkány (regényrészlet)

És még tetőzte az élményeimet, hogy vendéglátóink által végig kóstolhattuk a számomra Wass Albert művekből ismert, régi román pásztor ételeket.
A román konyha olyan embereké, akik keményen dolgoznak, és mértékkel, beosztással élnek, de a barátaiknak, vendégeiknek hagyományokat őrizve áldoznak a barátságnak, az egymást erősítő együttlétnek.

- Az igazi a juhtejből készült bálmost, előételnek tették a szabadban megterített asztalra. Ami nem más, mint amikor a kukoricadarát a forralt juhsajt levével, vagyis a –zsendicével- főzték össze.

A felfőzött savóból kicsapódó túrót, Erdélyben még a mai napig is ordának nevezik.
- Lehet a világ legegyszerűbb és legszegényebb étele a puliszka (Mămăligă), de akkor, ott a plájon megízleltette velem Wass Albert által szemléltetett világot. Amikor még áram nélkül, patak vizét használva, természetesen élt a román (magyar) pásztornép. Románia legszokatlanabb étele a mamaliga, készítik keményen vagy puhán, főzve, sütve vagy rántva.

Hogyan készül a Puliszka?
Hozzávalók:
kukoricaliszt
víz
só
A közönséges puliszkához vizet teszünk főni, megsózzuk, s amikor forr, annyi összmarék friss, megszitált kukoricalisztet teszünk bele, ahány személyre számítunk. A közepébe a puliszkakeverő fával (mely olyan mint egy vékony és kurta nyújtófa), lyukat csinálunk, de olyan óvatosan, hogy a puliszkaliszt egyben maradjon. (Tehát semmiképpen sem kavarjuk fel!) Jó tűz mellett főzzük, körülbelül 20 percig, akkor elvesszük a tűzhelyről, a felesleges levet leöntjük róla, csak annyit hagyunk rajta, amennyivel elkeverhetjük. (A lényegében tömbben megfőtt puliszkát ekkor kell csomómentesre kidolgozni: ezt nagyon kevés folyadékkal kezdjük, s szükség esetén a főzővízből adunk hozzá egy-egy újabb kanálnyit.) Az alapos keverés után - a keverőfáról és a fazék oldaláról is - egy csomóba kaparjuk a puliszkát, s a fazekat visszatesszük a tűzhelyre, hogy még forrhasson egyet-kettőt. Végül kiborítjuk egy lapítóra és vagy cérnaszállal szeletekre vágjuk, vagy vizes kanállal gombócokat vájunk ki belőle, vagy előbb vízbe mártott lábasba tömködjük és abból kiborítva - mint a tortát - úgy tálaljuk.
- A pásztorok által a szabadtűz mellett főtt birkacsorba nagyon finom volt.
És ezt még megkoronázta a Mititei (miccs) román módra.
Felejthetetlen élmény volt ott fent a plájon parázs felet sült micset enni, amelyre jellemző volt a helyi fűszerek hagyományhű, a szokottnál nagyobb mértékű használata.

MICCSPASZTA
Hozzávalók:
1 kg zsíros marhahús (lehetőleg nyaki részből)
késhegynyi pirospaprika
só
bors
késhegynyi szódabikarbóna
késhegynyi csombor
1 fej fokhagyma
A húst háromszor ledaráljuk, hozzáadjuk a pirospaprikát, a sót, a borsot és 3 órára jégre tesszük. Ezután beledolgozzuk a szódabikarbónát és a csombort. A fokhagymát összezúzzuk, megsózzuk, majd 3 kanálnyi vízzel elkavarva hozzátesszük a húshoz. Fakanállal 15 percig kavarjuk. Vizes kézzel tetszőleges nagyságú kolbászkákat