Szurdokoltunk Ausztria zöld szívében.

Életem első hegyi túrája.

Csodálatos élmény volt, ezért szeretném mindenkivel megosztani!
Az ember állandóan kapja napi szinten a különféle ajánlatokat, email formájában a postafiókjába.- Vegyél ezt-azt, utazz ide-oda! -Ez a kirándulás is így kezdődött.
Egy ellenállhatatlan ajánlattal egy irodától a Medveölő-szurdokba.
Már Ausztriába belépve kellemes hangulatú táj fogadott, lankás hegyoldalak, végtelen legelők, csörgedező patakok, rendezett települések, kellemes vendégfogadók.

Mixnitz kis falu Ausztriában, Graz-tól északra, a határában a Barenschützklamm nevű festői szurdokkal, ami Ausztria egyik legszebb vízvezető sziklás szurdokának számít, 1978-ban természeti emlékhellyé nyilvánították a páratlan természeti kincsei miatt. Vad vízesések, persze csak esősebb időszakban, meredek sziklák, amelyeken 2900 lépcsőfok vezet fel az alpesi területre.
Mixnitz nevű faluban kiszálltunk a buszból, mindenki bakancsra váltott és irány a szurdok, aminek a bejárata 3 km-re volt akkor tőlünk és 350 m-rel magasabban. Mi már a bejáratig elfáradtunk és még csak innen kezdődik a varázslat.

Az idő nagyon jónak ígérkezett a nap is sütött. Végig a Mixnitz folyó mellett haladtunk.
Eltévedni sem lehet, de irányt jelző gyanánt szolgáltak a piros-fehér-piros festések.
Már az első fahídnak is megörültünk, akkor még nem tudtuk, hogy milyen látványban lesz részünk a szurdok belsejében, amikor alattunk dübörög a lezúduló víz, a fejünkre hullik vissza a vízpára, mellettünk a függőleges sziklafalak.

Nagyon jól kiépített, folyamatosan ellenőrzött és karbantartott útvonalon haladtunk.
Az első olyan hely, ahol kicsit meg lehet pihenni a 100. létra körül található egy kis faháznál, ahol lehetett innivalót is vásárolni.

Innentől kezdve még meredekebb létrák jönnek és a szurdok vége felé már kifejezetten nehéznek tűnt a létrák megmászása, de természetesen leküzdhető az akadály még azoknak is, akik nem annyira edzettek. Mint például mi!
Kb. 1260 méter magasan találhatunk egy kis fogadót, (Zum Guten Hirten), ahol stájer népviseletben öltözött felszolgálók szorgoskodnak.

Itt még utoljára át lehet gondolni, hogy bele merünk-e vágni a csúcstúrába. A fogadó teraszáról ráláttam a fakeresztes csúcsra és igen távolinak tűnt, akkor úgy döntöttünk, hogy inkább mégsem. Innen a csapatunk kettészakadva haladt tovább. A merészebbek még elmehetnek a Hochlantsch csúcsára, ami 1. 720 m magasságával az Alpesi vidék legmagasabb hegycsúcsa, aki vállalja, annak még másfél óra, és több mint 500 méter szintkülönbség köves terepen, itt már nincsenek létrák.
Aki nem vállalja a be a csúcsot az egy másik úton indult lefele egy erdős úton az 5 km-re lévő Techalm-tóhoz, ahol a busz várt minket. Ezen az úton már jobban lehetett nézelődni, nem kellett erősen az útra koncentrálni.
Tudtam fényképezgetni az utamba eső alpesi virágokat, mert a kanyon is és a Joglland erdősége is nagyon ritka és különleges növényeket rejt, de megtalálható az erdei szamóca, málna és egyéb csemegék is.

-Joglland a stájer vidék legnagyobb összefüggő erdősége. A terület nevéhez legenda fűződik. Mária Terézia császárnő országjárása során ide is eljutott, és szóba elegyedett alattvalóival. Minden gazdától megkérdezte, hogy hívják, és amikor már a huszadik is azt válaszolta, az ő neve Jakab - ami a sajátos stájer dialektusban Joglnak hangzik -, állítólag így kiáltott fel: Hiszen ez Joglland (Jakabföld)! Igaz vagy sem, mindenesetre a területet Mária Terézia kora óta nevezik Jogllandnak.-
A lankás domboldalakon, legelőkön áprilistól október végéig több ezer szarvasmarha bóklászik itt szabadon, táplálékuk kizárólag a legelők friss füve és sok különleges gyógynövénye, amitől a húsuk rendkívül ízletes lesz.
Szóval a visszaút jó kis izomláz-levezető volt.
A Techalm tó partján a hatalmas faökör emlékeztet a helyi specialitásra az Almo ökörre, a húsából készített ételkülönlegességek megkóstolhatók a vidéken vendégcsábító fogadóiban.

Amint leértünk a tóhoz elkezdett zuhogni az eső. Volt még vagy két óránk, míg a többiek, akik felmentek a csúcsra leértek.
Betértünk az egyik tóparti fogadóba és ne mondjam milyen jól esett egy adag osztrák májgombóc leves és utána az Almo ökör húsából készült Wiener Schnitzel.

Összességében nem tudtam, mire számítsak a kirándulással kapcsolatban, hisz még ilyen túrán soha nem vettem részt, de nem számítottam ilyen szép és látványos kirándulásra.

A Medveölő-szurdok története.

Hat ifjú vágott neki 1896-ban, hogy megkísérelje végigjárni a Mixnitz- patak korábban járhatatlannak gondolt szurdokvölgyét. A helyet a környékbeliek Bärensczützklamm néven (Medveölő-szurdok) ismerték, az elnevezés azokra a régi időkre utal, amikor még éltek Stájer országban medvék. A fiúk terve nem sikerült egészen jól, egyikük lezuhant, és súlyos sérüléseket szenvedett. Próbálkozásuk felkeltette a hegymászók, hegyi túrázók érdeklődését, így kicsit nekik is köszönhető, hogy a gráci Alpinklub 1901-ben elkezdte a szurdok "kiépítését", járhatóvá tételét. Akkor talán senki sem gondolt arra, hogy az általuk eltervezett és létrákkal, hidakkal ellátott útvonal száz év múlva az Osztrák- Alpok egyik leglátogatottabb turistalétesítménye lesz. Az elmúlt évszázadban a kiépített utat a tavaszi hóolvadás utáni ár többször is úgy elmosta, hogy szinte teljesen újjá kellett építeni. A tél és a hóolvadás kisebb- nagyobb károkat minden évben okoz, így az Alpenverein Mixnitz-i szekciójának- később ez a szervezet lett az útvonal gondozója- rendszeres tavaszi tevékenységéhez tartozik az eltört korlátok, megsérült létrák kicserélése.
Az útvonal általában május 1-től október 31-ig járható.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés