ELŰZTÜK A TELET ….

Rajtunk nem múlik, mi mindent megtettünk!

A busójárás a mohácsi sokác (horvát) eredetű lakosság körében alakult ki. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, amely aztán Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját. Becslések szerint a Bácskában húszezer sokác nyelvű ember élhet, míg a többi területről nincs adat. A sokácok jó része sem tekinti magát külön népcsoportnak. Egyik részük szerbeknek, míg a másik a horvátokhoz tartozónak definiálják magukat. Ezt az eseményt úgy hívják a sokácok, hogy ”poklade”.

A Busójárás időpontja keresztény egyházi időponthoz kötődik és minden évben a böjti időszak kezdete (Húshagyó-kedd) előtt hat nappal veszi kezdetét. A csütörtökön induló és hat napig tartó farsangolás első szakasza a csütörtöktől szombatig tartó Kisfarsang, melyet azután a Busójárás legfőbb látványossága a Farsangvasárnap követ.

A hirtelen tavasziasra fordult időben úgy döntöttünk, hogy a mohácsi busókkal űzzük mi is a telet.
Mohácsra érve kissé körülményes találtunk parkolót, de persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem készültek fel alaposan a tömeg fogadására a szervezők, csak hát, ugye a hó...
Amint oda értünk és az első busót megláttam rádöbbentem, hogy a fényképezőgépemből otthon hagytam a memória kártyát. Ez a felismerés egy kicsit lesújtott, de áthidaltuk a problémát egy telefonnal.
A téren és több színpadon is nemzetiségi tánccsoportok váltották egymást.
Fél három előtt tíz perccel indul a főtérre a Kóló térről a felvonulási menet, az olvastam valahol, hogy ennek a menetnek három csoportból kell állni, tagjait "alakoskodóknak" nevezzük. Van egy fontos szabály, miszerint a gyerekek nem közelíthetik meg a csoportokat, mert akkor nem sikerül a varázslás.
Az első csoportot, a sajátos faálarcot, kifordított bundát viselők alkotják. Ők ruházatukat esetleg kiegészíthetik szalmával töltött fehér gatyával, valamint kereplővel, iszonyatos zajkeltő eszközökkel. Ehhez a csoporthoz tartozik még a menet egyetlen kürtje is, amely 4 méter hosszú.
A második csoportot a maskarák alkotják, nekik nincsenek faálarcaik.

A harmadik csoport a bekormozott arcú "jankeléké", vagyis a busó növendékeké, ők viszik az oly fontos hamuzsákot.
Na, most ez nagyjából így is volt.
A felvonuló busók özönében láttam néhány nem túl autentikus szimbólumot is és akadt a busók között egy két szemtelenebb is. Azt a lányt, akit elkaptak a busók, közrezárták és ugráltak vele.  De hát, aki kényes az ilyesmire az ne menjen busójárásra.
Nem voltunk a programból teljesen felkészülve, így a koporsó vízre engedéséről lemaradtunk.

A hatnapos ünnep kedden, vagyis "Farsangfarkán" ér véget, amikor koporsót elégetik a főtéren felállított nagy máglyán, így jelképesen elégetik a telet, s immár jöhet a tavasz.
Gasztronómiai kínálat nívós volt, és minden szempontból látványos, emellett az árak kicsit elszabadultak.

Szerbek és horvátok jelentek meg saját konyhájuk különlegességeivel. Például a pljeskavicás hamburger, a sajtos, tejfölös lepény. A mi pljeskavicás hamburgerünkhöz egy jó félóra sorban állás után jutottunk hozzá.

A Széchenyi téren a máglyát fél hatkor gyújtják meg. Máglyagyújtáskor szinte mozdulni sem lehetett a téren. A tér sarkában időnként eldördültek a korabeli mozsárágyúk.

Számomra életre szólóan maradandó élmény nyújtott ez a délután. És remélem, hogy a tél is megijedt és elszaladt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés