Róma - one more time

1. fejezet- Trevi-kútba dobott pénz eredményeképpen

Írhatnék sablonokat, hogy Róma örök stb., de most nem szeretnék egy szokványos útleírást írni arról, hogy mi van itt és ott, és hogy jutottunk el innen oda.
Elsősorban Rómáról írnék, amit bennem ébresztett csodálatosan izgalmas történelmével, kellemes klímájával, gyönyörű épületeivel, művészi kincseivel és alkotásaival, messze földön híres gasztronómiájával.
Másodsorban inkább egy rendhagyó történelem órát tartanék, mert Rómában minden kőnek történelme van, és nem lehet csak úgy elmenni mellette.
Amikor januárban felmerült, hogy mi legyen az idei városlátogatásunk célja, a párom egyből rávágta „Róma!” Kérdeztem: Miért pont Róma?
Azt felelte: neki az előző évi látogatásunk alkalmával, hiányérzete maradt. Akkor ugyanis rövid idő alatt mindent látni akartunk és csak felületesen volt időnk egy-két dologra és most vissza szeretne menni és eltölteni, például a Szent Péter bazilikában egy hosszabb időt, le akar ülni a Panteonban és csak úgy átérezni a hely szellemét, hogy bebarangoljuk, feltérképezzük, és csodálatunkat fejezzük ki az Örök Város előtt. Gyorsan ráálltam hát, hogy töltsünk el ismét Michelangelo hazájában pár tavaszi napot. Indulásunk előtti napokban fejeztem be a Kőbe vésett fájdalom című könyv olvasását és bennem most ezen a könyvön keresztül él egy átfogó kép Rómáról és a pápák világáról, de mindemellett van egy olyan varázsa, mit az ember csak a Colosseum lábánál érthet meg igazán, ahova egy este újból visszatértünk egy pár fénykép erejéig. (ami szintén rosszul sikerült.)

Már Ciampino repülőtérről a város felé buszozva a mediterrán napsütés, okker színű régi, kopott házak, tetőkertek és pálmafák rég várt látványa fogadott.
A hotel Alex, ahol a szállást foglaltuk ismét a Termini közelében volt. A kérdésre, amit érkezésünkkor feltettek, hogy megfelel-e nekünk ez itt, ahol külön van a fürdőszoba, vagy inkább megnézzük az Alex 2 ? Mi inkább a másikat választottuk, ami a szomszédos utcában volt. Fűtés az nem volt, de ennek ellenére a szobával minden rendben volt.
Rómában csak a legolcsóbb szállásokról tudok nyilatkozni, mert csak azokat ismerem. Mindkét évben, amikor a szállást foglaltuk a szoba B&B ként volt hirdetve, de csak ott derült ki, hogy reggeli az nincs az árban.
Másodjára némi reklamálás után kaptunk öt darab jegyet, ami tartalmazott a szomszédos utcában, egy pincehelységben elfogyasztható, fejenként egy darab croassiant és egy kávét.
A Termini környéke, mintha csak hotelekből állna. Egy épületbe akár 4-5 hotel is be van zsúfolva, lift a legtöbb helyen van. Szállás szempontjából ez a legkézenfekvőbb hely, mert ott a vonat, a metró, a buszpályaudvar és a repülőterekről is ide futnak be a buszok.
A Termini pályaudvar Cinquecento téren, a város szívében helyezkedik el, ahol 480.000 ember fordul meg naponta. A Grandi Stazioni üzemelteti. 1862-ben nyílt meg. Az állomáson hatalmas a turista áradat és lévén egyike az ország 13 legforgalmasabb pályaudvarának, mindenféle náció képviselteti magát.
A kajázók is jelentősen olcsóbbak a környéken, mint máshol. Szóval egy kiindulópontnak ideális.

2. fejezet- A Szent út

Tavaly szerzett rutinunknak köszönhetően sok időt spóroltunk magunknak.
Viszont többszöri próbálkozásunk ellenére sem sikerült lejutnunk a katakombákba. Ezt a 118-as busznak köszönhettük, mert vagy késett vagy, egyáltalán meg sem jött. Egyik alkalommal kibuszoztunk vele a Via Appia Antica macskakövein a San Sebastiano templomig, de épp az orrunk előtt zárták be a katakombát.
Útközben a 118-as busszal elhaladtunk a Caracalla termái mellett, ami a Római Birodalom második legnagyobb közfürdője volt. 212 és 216 között épült, amikor Caracalla volt Róma császára. A méreteit a megmaradt fal részletek sugallják, 337 x 328 méteres területet foglal el. A fürdő építésekor átlagosan naponta kilencezer ember dolgozott öt éven át. Ötven kemencéből (ebből huszonnégy a mai napig látható) állt fűtési rendszert. A kemencékben naponta átlagosan tíz tonna fát használtak fel, a földalatti raktárakban összesen körülbelül kétezer tonna fát tudtak tárolni.
A San Sebastiano kapu után következik az Appia Antica.
Miután a rómaiak nem temetkeztek a városban, hamarosan megjelentek a via Appia mentén a városiak síremlékei. Itt találhatók az első keresztény bazilikák és az első keresztények katakombái is. Az út mentén tufakőbe vájt folyosók találhatóak a föld alatt, ahova a keresztények temették halottaikat.
Szent Sebestyén bazilikája a Via Appia Antica-n a katakomba fölött áll, ahova Szent Sebestyént temették. Az egyhajós templomban a bejárattól balra található Szent Sebestyén sírja. Bernini pedig egy csodálatos, hófehér márványszobrot készített sírja fölé. Nekem a Rómában látott barokk kori művek közül talán ez a szobor tetszett legjobban.

Egyszerűsége és megindító esendősége szívbemarkoló. Szép, izmos, fiatal alakja már élettelenül hever a földön, a testéből kiállnak a nyílvesszők, feje alatt pedig páncélja és sisakja, a hajdan volt dicsőség jelképei. Ennyi volt akkoriban egy emberélet. Sebestyén, aki egyébként a pannóniai Savariában született, rövid idő alatt ragyogó katonai pályát futott be. Tribunus lett, a császári család mellett látott el magas tisztséget, de amikor kiderült, hogy keresztény, megparancsolták, hogy tagadja meg hitét és Istenét. Ő nem volt hajlandó erre még kínzások árán sem. Végül halálra nyilazták.
Visszatértünk hát a Via Appia Anticara és vártuk a következő buszt, ami visszavitt a városba. A várakozásunkban csak az okozott számomra enyhülést hogy a város legrégibb és egykor legfontosabb útján állhatunk, amely Capua érintésével, Brindisium (ma Brindisi) felé vitt. Az öreg kövek az óta hirdetik a Város dicsőségét, s bizony szívet melengető, felemelő érzés volt ezeken az évezredes, sokat megélt ódon köveken lépdelni, melyeken annak idején Sullát, vagy Augustust kísérték utolsó útjukra, vagy amelyeken Szent Pált vezették Rómába, miután foglyul ejtették. Szélessége megközelítőleg 4,15 m volt, ami alkalmassá tette arra, hogy elférjen egymás mellett két harci szekér. Ez az út őrizte meg számunkra az első mérföldköveket is. Az út teljes hosszában a korabeli közlekedési viszonyok között 13-14 napot vett igénybe.

3. fejezet-Rendhagyó történelem óra

Hosszasan álldogáltunk az Argentína téren az Area Sacra fölött. És sehogyan sem fért a fejembe hogy ez az a hely, ahol több mint 2000 évvel ezelőtt Ceasar életét kioltották.

Bizonyos feltevések szerint Brutus Caesar törvénytelen fia volt, mivel Caesarnak viszonya volt Brutus anyjával, Servilia Caepionissal, de Caesar csupán 15 éves volt, amikor Brutus született. Caesar 23 (mások szerint 35) szúrást szenvedett el, és ironikus módon Pompeius szobrának lábánál esett el. Egyes feljegyzések szerint Caesar Pompeiushoz fohászkodott halála előtt. Utolsó szavait különböző módon jegyezték fel, a legismertebb: "Te is fiam, Brutus?!" ("Et tu mi fili, Brute?")
A lelkileg megrázott és felbőszített polgárokhoz csak ezután beszélt Antonius mint consul, hogy a nagy halott érdemeit kidomborítsa. Fölolvasta a határozatokat, melyek Caesart tiszteletekkel halmozták el, személyét sérthetetlenné tették s a «haza atyja» nevével tüntették ki. Majd rámutatott a véres holttestre; végre a Capitolium felé fordulva fölkiáltott, hogy legalább ő fogja megtartani fogadalmát s bosszút áll a halottért, a kit meg nem menthetett. A nép szenvedélye egyre növekedett; megtiltotta, hogy a holttestet kivigyék a város falai közül, s magán a fórumon kívánta elégetni. Székeket, padokat, asztalokat hoztak elő a közeli épületekből, máglyát hevenyésztek a pontifex forumi háza előtt s rátették a holttestet.

1926 és 1928 között az antik réteg feltárásakor négy köztársaság kori templom maradványait találták meg. Mind más időben épült, a legfiatalabb a Kr. u. 80-ból, kerek templom, aminek oszlopai közül hat még ma is áll. A két régebbi Kr. e. 110-ből és 200-ból tartalmazott épületmaradványokat. Ide bekívánkozik egy rajz,
 

ami szemlélteti a négy templomot. A „B” és „C” templom hátoldalánál állt valaha a Porticus Pompeianae. Ennek volt része a Curia Pompei, ahol a senatus ülésén Kr. e. 44. március Idusán Caius Iulius Caesart meggyilkolták. A Porticus és a Curia, ami a porticus egy térbővítménye, exedrája lehetett, ma a modern kori utcaszint és a környező épületek alatt található. A szent kerület falánál mindössze egy tufa fal emlékeztet erre.

Angyalvár
Hétfőn az angyalvárban kezdtünk volna, de zárva volt. Így másnap visszatértünk. Nem is tudom mire számítottam, de nekem a külső méreteiből kiindulva csalódás volt. Egészen kis része látogatható, de a tetejéről a kilátás csodás. Mauzóleumként nehezen tudtam elképzelni, de ebben segített Procopius bizánci történész leírása: A római építészet különleges alkotása, síremléknek épült, de méreteiben felülmúl minden más síremléket. Alapja négyszögletes volt, fölötte hatalmas dór oszlopokkal és szobrokkal. A tetején egy hatalmas szobor csoport, amely Hadrianust ábrázolta négy lovas harci szekéren. Az összes külső falat pároszi márvány borította. Sajnos ebből a szépséges építményből mára már csak a hadászati jelentősége mutatkozik meg. Bástyákkal, lőrésekkel, tornyokkal egészítették ki és a Vatikán falaihoz kötötték. Sok háborút és tűzvész túlélt, pápák életét mentette meg, de sok vér és szenny is tapad a nevéhez.
A belsejét öt emeletre lehet osztani, és most már tudom, hogy az egyes termekben kitett számokat kellett volna követni. (Így lehet, hogy kimaradt egy része.) de láttuk a pápai lakosztályt Raffaello iskolájából való festők freskóival, a golyók udvarát, kétteremnyi katonai jelegű kiállítást és az ötödik emeletet a nagy terasszal és a bronz Arkangyallal.

Traianus fóruma fölött álldogálva elképzelni sem lehet, hogy micsoda pazar tér volt itt valaha.

A fórum az ókorban érintkezett Caesar fórumával, ma a Via del Fori Imperiali elválasztja tőle. Olyan egységes és pazar tér volt, hogy az ókorban, mint Róma legszebb terének messze földről a csodájára jártak. Ez volt az utolsó császárfórum, amivel tovább szélesítették a hivatalos élet központját. Építését Traianus a dák hadjáratok hadizsákmányából fedezte. A tervezője a damaszkuszi Apollodóros, az antik világ egyik legnevesebb alkotója, a császár kedvenc építésze volt. Mint katonai mérnök volt ismert, ő építette a dák hadjárat alatt a Duna-hidat is.

Trajánus oszlopa

Egyike Róma hagyományos győzelmi emlékeinek. A szabadon álló oszlop, minek tetején a császár katonai öltözékben ábrázolt szobra állt, a dákok feletti győzelmet reprezentálta.
Hozzám a magyar vonatkozásai miatt közel áll. A lábazat szolgált a császár sírhelyéül. Itt helyezték el azt az aranyból készült urnát, amiben a császár hamvait őrizték. Magának az oszlopnak spirálisan körbefutó, 200 méter hosszú fríze a két dák hadjárat fontosabb eseményeit meséli el 155 jelenetben. 2600 figura Az elbeszélés csatákat, felvonulásokat, táborveréseket, ostromokat örökít meg, melyek során maga a császár is gyakran megjelenik. A belsejébe szűk csigalépcsőt faragtak, amit a domborművek között jól látható keskeny ablakok világítottak meg. Tizenhét dob alakú pároszi márványból épül fel. Ez az oszlop volt a pápai Róma első hivatalosan bejegyzett, védelem alatt álló régészeti emléke.
 

A forum építésébe a dák hadjárat befejezésekor, 107-ben kezdett hozzá, és 113-ban az oszlop felállításával fejezték be. Magát a forumot 112. január 1-jén avatták fel.

4. fejezet -Híd a szerelemhez

A Ponte Milvio nemcsak Róma egyik hídja a sok közül, hanem egy szerelmes hely Rómában, amely megőrzi az igaz szerelmet, mi alávetettük magunkat és lakatoltunk. Biztosra megyünk! Már otthon is készültem, hogy veszek lakatot, de elmaradt így, a Porthese piacon még olcsóbban jutottunk lakathoz. A hídon is árultak lakatokat háromszoros áron.
A lényeg, hogy mi örök szerelemre esküdtünk és a Tiberiszbe dobtuk a szívünk kulcsát.
Kezdetben a híd vaslámpáihoz erősítették őket. Miután több ezer lakat díszítette a Milvio hidat, Marco Visconti, az olasz főváros természetvédelmi tanácsosa megelégelte a lakatolást és 2011 őszén és ledarabolta a lakatokat, miután kidőlt egy lámpaoszlop a lakatok súlya miatt.
„A feleségem sem áll velem szóba. Azzal vádolt, hogy több ezer szerelmes fiatal álmát zúztam össze!” - nyilatkozta Visconti.
Ezt a lakat mániát Federico Moccia író 2004-ben megjelent, Három méterrel a föld fölött című könyve indította el.
Azért mégis csak egy ókori műemlékről van szó.
A hidat a Tiberisen, Róma városán kívül Kr. e. 200 e. építették, a Via Flaminia haladt át rajta.
Konstantin 312. október 28.-án aratott győzelmet Maxentius felett a Milvius-hídi csatában, s ezzel a nyugati provinciák feletti uralmat szerezte meg.
Már a Kr.e. III. században állt itt egy fahíd, melynek helyére a Kr. e. II. század folyamán Aemilius Scaurus consul kőhidat építtetett.

5. fejezet-Római piaci körkép

Mivel előző évben kudarcba fulladt a Porta Portese piacnak a megtalálása az idén felkészültünk.
A Porta Portese egy utcai piac, vasárnap reggelente a Tiberis bal partján. A Porta Portese a régi Róma egyik kapuja és a Via Portuense között foglal el jó nagy területet.

Amit csak el lehet képzelni, ott minden van. Szerintem szenzációs táskát vettem 2.5 euróért.
Első látásra rosszul mértük fel a méretét. Egy idő után belefáradtunk és elhagytuk a helyszínt.

Egy másik piacot Ponte Milvio felé menet fedeztük fel, egy igazán hangulatos régiség vásár húzódik a Tiberis bal partja mentén, egészen a stadionig. Régi bútorok, festmények antik dolgok tömkelege, végig az árnyas fák alatt.

Campo dei Fiori
Campo dei Fiori egyike a legrégebbi piacoknak, Rómában, ahol élelmiszer- és virág leggyakrabban megtalálhatók. Olasz ételekhez tartozó fűszerek és a csodálatos aromák mellett egy igazi gasztronómiai látványosság is. Bár a neve szó szerinti jelentése "virág mező" A középkorban lópiac volt.
Színpompás az árukínálat. Olívaolaj, tészták, paszták, krémek, sajtok, fűszerek szépen rendezett halmokban.

Mindenféle különleges gyümölcs kapható, a gránátalmából frissen sajtolták a levet. A zöldségekből helyben vagdosták a vegyes salátának való keveréket (insalata mista), és a zöldséglevesnek, minestronénak valót.

Giordano Bruno őrködik a portékájukat áruló árusok felett. A középkorban azért nem volt ilyen hangulatos a tér. Itt égették meg az eretneknek ítélt filozófust 1600. február 17-én. 1889-ben állítottak emlékművet a tiszteletére.

6. fejezet Metropolisz kulinária

Már indulás előtt arra készültünk, hogy tésztát tésztával eszünk és rengeteg bruschettát.
Jelentem a terv megvalósult.
Az én esetemben, mind az öt vacsorám főszereplője a kagyló volt. Számomra a tenger gyümölcsi minden mennyiségben és bármikor jöhetnek. A rómaiak nagy mesterei a bruschetta készítésének, vagy így, vagy úgy de mindenképpen ott szerepel az étlapon az antipastik között.
Az összetevőiben nincs semmi különleges és a végeredmény szerintem, az olíva olajnak köszönhetően, csodás. Olívaolaj nélkül nincs olasz konyha. Szent, olyan, mint a bor.
Azt hiszem az olasz pizzáról az előző évhez képest megváltozott a véleményem. Az utcában, ahol a szállásunk is volt, szenzációs pizzákat ettünk többször is megfordultunk ott az őt nap során. A képek magukért beszélnek.
 

És természetesen macskát az idén sem ettünk.

Híres olasz sajtok (Formaggio) a parmezán, a mozzarella, a gorgonzola, a taleggio és a pecorino. A parmezán igazi neve parmigiano reggiano. Akkor van eredeti parmezánnal dolgunk, ha a teljes neve mellett ott a D.O.P jelzés, ami garantálja az eredetvédettségét.
Pizza, spagetti, Limoncello és Chianti jellegzetes zamatát adják az olasz fővárosnak

Pomodoro helyzet

Bertolli is a megunhatatlan ízű olasz paradicsomra esküszik. A római piacot járva látni sem utolsó azt a paradicsom szín és fajta kavalkádot, ami ott van. Az olasz konyha tipikus alapanyaga. Nálunk itthon csak van aszaltparadicsom (ha egyáltalán van), és kész, de a Fiori piacon legalább 10 félét kínálnak belőle.

7. fejezet Templom körkép

Említésként csak egyet-kettőt, mert oldalakat lehetne írni mindegyikről.

Santa Maria in Ara Coeliba (más néven Égi Oltár Mária Templom vagy Capitoliumi bazilika) Festői látványt nyújt a 124 fokos lépcsővel, ami felvezet hozzá, 1348-ban építették és elsőként Cola di Rienzo ment fel rajta. Betérve annak sekrestyéjében most jobban szemügyre vettem az isteni kisded, Jézus szobrát (1476).

A szobor ékkövekkel gazdagon díszített. 60 cm magas, pirospozsgás arcú, festett faszobor. Üvegbúra alatt tartják az oltár fölött egy falmélyedésben. A világ minden részéről sokszor csak „Santo Bambino, Roma” címzéssel érkező leveleket köréje teszik, egy idő után fölbontatlanul elégetik, tartalmukat csak a „Santo Bambino” ismeri.
Sok-sok száz évvel ezelőtt egy szerzetes elzarándokolt az Úr Jézus szülőhelyére, és mert nem volt pénze, hogy ott valami drága emléket vegyen, hát a Getszemáni-kert egyik olajfájából faragott magának egy szobrot, a mely a csecsemő-Jézust ábrázolta. A mikor aztán hazafelé indult, hajóját óriási vihar érte és a kapitány parancsára, minden fölös terhet a tengerbe kellett dobni. A Santo Bambinot is a tengerbe vetették, de az nem merült el és a mikor később szerencsésen partot értek, a hajó oldala mellett találták a szobrot.

Véletlenszerűen tévedtem a Sant'Andrea della Valle bazilikába, ahol felfedeztem a Pieta bronz másolatát a második, Strozzi kápolnában. A szobrot Gregorio De Rossi készítette. A kápolna tervezője valószínűleg Michelangelo volt, de Leone Strozzi (1555–1632) fejezte be. A Strozzi család síremlékei is ennek a kápolnának az oldal falaiban vannak fekete márványban. Érdekességként leírom, hogy ez a templom az egyik helyszíne Puccini Toscájának.
II. János Pál boldoggá avatásakor is az egyik színhely volt Oltáriszentség kitételével és gyónási lehetősséggel. A Sz. Péter bazilika után ennek a templomnak a legmagasabb a kupolája.

Sacro Cuore del Suffragio. A templom kívülről csodálatos, nem lehet csak úgy elmenni mellette. A Lungoteverén található.
Neogótikus stílusban épült 1917-ben, mint a mi parlamentünk. Gótikus elemeit a Milánói dóm ihlette. Valahol olvastam, hogy a templomban található egy múzeum, amiben a világon túli létezés bizonyítékait gyűjtik Európa minden részéről.

A San Giovanni in Laterano bazilika a római katolikus egyház legszentebb temploma. Fontosabb még a vatikáni Szent Péter templomnál is.
Még Nagy Constantinus adományozta a keresztényeknek ezt a területet a Kr.u. 4. század elején, melyen ez a város első keresztény bazilikája épült fel, s bár a templom több alkalommal is tűzvész áldozata lett, többszöri újjáépítés és felújítás után is megőrizte vezető szerepét.
Egészen 1870-ig ebben a templomban koronázták a pápákat és a mindenkori pápa itt szokta celebrálni a nagycsütörtöki misét. Itt található a pápai trón is.

8. fejezet A városfalon túl- Orvieto

A városom kívüli kirándulásunkat Orvietóra terveztük. Vonattal egy óra távolságra van Rómától. Reggel a jegyeket megvettük az állomáson lévő automatából.
A sziklatömb lábánál van a vasútállomás és a siklóállomása is. Érdekessége hogy a sikló vízzel működik. Fent van egy forrás, ennek a vizéből megtöltik a fent lévő tartályt, a lenti tartályából meg lent kieresztik a vizet, s így a felső súlya húzza fel az alsót.

Egy vulkáni tufa csúcsán helyezkedik el, ez az etruszkvonásokat még ma is őrző csodás kis város. Hely szűkének köszönhetően nem tudott elvilágosiasodni. Leültünk a dómmal szemben és ott majszoltuk el a reggelinket, így volt időm jobban megszemlélni az "Itália csodájának" is nevezett dóm csodálatos homlokzatát, fenséges.

2006 szeptemberében már jártam itt, de akkor nyüzsgött a tér a turistáktól. Bemenni nem akartunk, mert fizetős lett és igazából a belseje messze elmarad a fenséges burkolat mögött. Korán volt még alig pár ember volt az utcákon. A boltok nyitáshoz készülődtek. Sétáltunk a középkori kopott vakolatú vörös, okker, sárga színű házak között.

Nekem Orvieto képtelenül szép város, nyugodt, olyan hely, ahol el tudnám képzelni az életem.

9. Utóirat

Végül mégiscsak visszatértünk egy csendes este a Trevi-kúthoz, hogy pénzt dobjunk bele, így újból csak rabul ejtett Salvi építész alkotása. A jobboldali dombormű a víz megtalálásának jelenetét ábrázolja a baloldali Agrippát amint, a terveket magyarázza Augustusnak a víz Rómába hozataláról.

Minél többet látok Rómából, annál jobban kelti fel az érdeklődésemet, és egyre mélyebben kívánom megismerni. Most, hogy újra visszatértünk, azt hittem teljes lesz a kép, de nem lett. Nem tudok lépést tartani a látnivalókkal.
Jó volt leírva újra átélni az élményeket, bár sok mindenről szó sem esett. Még most másodjára sem érzem azt, hogy elég volt. Keresem a Róma témájú könyveket, és szívesen olvasok útleírásokat, ami annyit jelent, hogy az „örök város” még mindig tartozik nekem.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés