Így töltöttük az év utolsó négy napját az osztrák Reichenauban!

2009 szilveszterére keresgéltem a program lehetőségek között. Elsősorban a belföldi szállásokat kerestem, amikor ráakadtam egy hirdetésre. 4 éj Reichenauban. (Nem keverendő össze a Bodeni tavi szigettel) Ez Ausztria. Jól hangzott, kedvező volt az ára, nincs is túl messze, gondoltam próbáljuk ki. Több utazási iroda kínálatai között is szerepelt. Felhívtam a megadott számot –Magenta tours- Azóta sem hallottam róluk. Itt jegyezném meg, hogy a profibb utazási irodák utólag is megkeresik a kuncsaftot és érdeklődnek a benyomásról. Ez a tél mivel különösen fukar volt havazásban ezért bizakodva indultunk el, hátha Ausztriában van hó. De megérkezésünkkor láttuk, hogy bizony csak a Rax-hegység tetején világít egy kevés hó. Nagyon szép helyen, egy hegyekkel körülvett völgyben találtunk a Cobold nevű panzióra, ahol a szállást foglaltuk.

Ez, egy egyszerű kis útszéli panzió, de kint lobogott rajta a magyar zászló. Bementünk, a kis recepciós helységben senki nem tartózkodott. Első látásra nem tűnt túl barátságos helynek. Minden felé sötét volt és ételszag terjenget. Az egész olyan kihaltnak tűnt, csupán a konyhában sürgölődött egy-két ember. Jó ideig várakoztunk, amikor megjelent egy néni, akiről azt hittem, hogy takarítónő, mert úgy nézett ki, egy kinyúlt macskanadrág volt rajta. Nem beszélte az angolt. Némi tanakodás után leakasztott egy kulcsot és megmutatta a szobánkat. Hát voltam már szebb szálláson is, de a szobában viszont jó meleg volt. A fürdőszoba tisztasága némi kivetni valót hagyott maga után. Kárpótolt, hogy körülvettek minket a hegyek és a szobánk ablakából nagyon szép kilátás nyílt a Rax-hegységre.

A panzióhoz tartozó étteremnek is nagyon furcsa sötét, ódon hangulata volt. A pincérnek elég nehezen jött le, hogy mi félpanziós ellátáson vagyunk ezért minden áron étlapot akart hozni. De legalább beszélt angolul. Rajtunk kívül csak az utcáról bejövő vendégek tartózkodtak az éteremben. A panzióban más szálló vendégekkel nem igen találkoztunk.

Másnap a fiammal kettesben sétára indultunk. Az idő, napos volt, és olyan melegen sütött hogy szinte pólóban lehetettünk volna pedig december 30-a volt. Elmentünk Raxseilbahn felvonó állomásig, ami a szomszédos Hirschwang községben van kb.30 percnyi sétára a panziótól. Azt már mindjárt kiszűrtem, hogy nagyon drágán, igaz, de egy remek eszközzel lehet feljutni a hegytetőre. Visszasétáltunk a Coboldba, elterveztük, hogy az ott töltött 4 nap valamelyikén felmegyünk a felvonóval a fennsíkra.

December 31. az év utolsó napja volt. Nem keltünk korán mivel tudtuk este nem lesz lefekvés. Aznap Reichenauval ismerkedtünk. A nagyon kedves kis városnak különös karácsonyi hangulata volt.

Némely épülete őrzi még a hajdani Habsburg vonásokat. Egykor a város az Osztrák-Magyar Monarchia előkelő fürdőhelye volt. A városba érve, jobb oldalon egy szép pihenőparkot találunk, régi, fából készült zenepavilonnal. Nyári hétvégeken mai is zenélnek itt.

Sok szép felújított villát lehet látni az 1800-as évekből. Ebben a városban született Habsburg Ottó.

Egy zöldre festett kis hídon átsétálunk a Schwarza folyón. A víz kristálytiszta, a hegyek látványa a háttérben lenyűgöző. Az állomáson áll egy használaton kívüli vagonkocsi, amelyre régen itt járt híres emberek képei vannak kitéve. A zöld fűben kőből készült bőröndök állnak, mindegyiken egy-egy Habsburg nevével. Ezzel is arra szeretnének utalni, hogy egykor ide érkeztek nyaralni a család tagjai.

Az utca végén találunk egy templomot, mindenki számára nyitva van. Betértünk egy kis időre és gyertyát gyújtottunk. Kicsivel a templom előtt van egy nagy tér, amelyen áll egy felújított kastély, amit ma rendezvényközpontnak használnak.

Visszafele sétálva elcsábultunk az egyik hangulatos kis cukrászdába egy forralt borra, ami még inkább ünnepivé tette a hangulatomat.

A következő nap volt az év utolsó napja, miután meg reggeliztünk, - ami minden reggel a szokásos svédasztalos reggeli volt - kocsival elindultunk a Semmeringre. A magaslati gyógyüdülőhely már Monarchia idejében is messze földön híres volt gyógyhatású levegőjéről. Edlach – Orthof - Breitenstein csodálatos hegyi útvonalon haladtunk.

A Semmering hágó egy igen látványos része volt az utunknak. Itt halad el az UNESCO világörökségi listájára emelt semmeringi-vasút, aminek a teljes hossza 41 km, közben a szintkülönbség 460 méter. A vasút 14 alagúton, 16 viadukton, több mint 100 kőhídon és 11 vashídon halad át. Megálltunk és fényképeket készítettünk a Krauselklause nevű 2 szintes viaduktnál.

A Semmeringen működik Európa legkorszerűbb kabinos felvonója. A Magic Mountain Express, amivel fel lehet jutni az 1350 m magasan található Erwin Pröll kilátóig, ahonnan szép panoráma nyílik a keleti Alpokra. A kilátó maga egy 30 m magas fa építmény. Sajnos mi nem mentünk fel, mert elég húzósnak találtuk az árát.

Volt ott szánkópálya, tanulósípálya, kölcsönözni is lehetett felszerelést, de mi nem ezért mentünk. Gyönyörködtünk a fenyvesekkel borított hegyekben és néztük a szikrázó hóban nyüzsgő embereket. Mert hogy voltak szép számmal, akik az év utolsó napját is a lesiklásnak szentelték. Betértünk a számos étterem egyikébe egy forró knédli levesre, majd visszamentünk a szállásunkra, mert hogy kezdődött a szilveszteri parti.

Kiöltöztünk és lementünk az étterembe. Zene, tánc. A vacsorán több magyar vendég is volt. A menü svédasztalos volt, hajnalban főt disznófejjel lencsefőzelékkel.

Éjfélkor a környező hegyekből számtalan helyről vízhangoztak a tűzijátékok.

Az újév napjának a nagy részét a Rax-fennsíkon töltöttük.

A felvonó félóránként indult és színültig megtelt emberekkel. Megvettük hát a jegyeket és kényelmesen felkapaszkodtunk, a Rax-fennsíkra. Az emelkedéskor kitárul a táj, és nagyon szép kilátás nyílik a Schneebergre. Mivel nem tudtuk mi vár ránk odafent, így különösebben nem készültünk nagy túrára. 2007 m-es magasságban bizony volt jócskán hó és hideg. Először gyönyörködtünk a Berggasthof teraszáról a kilátásban majd a babakocsit hátrahagyva elindultunk, de látva a körülményeket és a kislányom piros orrát visszafordultunk és inkább ettünk egy forró levest a Berggasthof nevű hegyi vendéglőben a felvonó végállomásánál. Nagyon finom leves volt, amibe palacsinta tésztát csíkoztak bele. Mi nem vagyunk egy megszállott gyalogtúrázók, de ha nincs velünk a kislányunk, bizony végig járjuk a túra útvonalakat. Az első pihenőház az Otto-menedékház 30 percnyi gyaloglásra van, de így még odáig sem jutottunk el.

Ez a hegy nem lesikló terep (néhány kisebb pálya van), viszont elsőrangú túrázó (nordic walking), sífutó, kerékpáros célpont. A falai szuper jó (via ferrata) a hegymászóknak. A területen jól elszórva több menedékház is található, jó felszereléssel. Nagyon szeretnék ide visszajönni és kirándulni egy nagyot akár ősszel akár tavasszal.

Egy darabig még gyönyörködtünk a kilátásba, néztük a szikrázó napsütést, a hóval borított fenyveseket, a lélegzetelállító panorámát, mert bizony nagyon szép volt. Majd lementünk a hegyről. Ekkor már késő délután volt. Szállásra visszaérve elfogyasztottunk egy igazi osztrák vacsorát almás pitével, ami egyben az ott létünk utolsó, a 2010 év első vacsorája is volt.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés