Advent a császárvárosban

Karácsonyra hangolódásunk céljából és egy kis mézeskalács illatú karácsonyi hangulatért egy napra

Bécsbe utaztunk. Erről a napról mesélek most Nektek. Hajnal 3 órakor indultunk Szegedről és mire

a nap feljött már a szomszédban voltunk.

Útközben megálltunk persze a szokásos technikai szünetre, ahol fejenként 100 ft-ért használhattad a

mosdót. Na most ugye, egy 5 tagú család, az 500-ért tehette ezt meg. De sebaj, mert a blokkot le-

vásárolhattad a benzinkút shoppjában, ahol egy átlag szendvicset 720 Ft-ért számoltak fel.

Igazából, úgy éreztem már félúton megkezdték a naiv utas lehúzását.

Egy pillanatra beugrottunk Szlovákiába is, mivel így volt praktikus, mert Kettseeben volt az első

állomásunk a Hauswirth csokoládégyárban. Most itt megsúgnám, hogy a gyárlátogatás csupán egy

beetetés volt, úgy hogy, akik annak reményében utaztak, hogy a gyereke látni fogja a csokoládé-

gyártás folyamatát az póruljárt.

Ausztriában való belépés után közölték velünk, hogy a gyár szombaton zárva. De azért ne szomo-

rodjunk el, mert a gyár üzleteiben VÁSÁROLNI, AZT PERSZE LEHET! Ne gondoljunk ám mögé-

semmiféle üzleti fogást :)

Szóval egy kis hiányérzettel, mi is a vásárlásra vetemedtünk. Ami viszont némiképp kárpótolt, hogy

miden fajta csokoládéból volt kirakva kóstoló, amiből kedved szerint ehettél de háromtól többet kép-

telenség volt megenni mer olyan tömények, de Isteni finomak, az biztos! Az árak is elfogadhatóak

voltak.

Kilenc órától volt a bolt nyitva tartása de már negyed kilenckor bemehettünk. Sőt még mosdó is

volt, -2 db- itt viszonyításképpen leírnám, hogy arra a délelőttre -mert csak délig voltak nyitva a

boltok- 320 buszt vártak. Amikor mi végeztünk a bevásárlással addigra már kb. 10 busznyi ember

megérkezett. Negyven perc volt adva a vásárlásra így sokaknak esélye sem volt a mellék helység

használatára.

A következő megállónk a Fisceher cég pálinka kifőzdéje és múzeuma. Míg várakoztunk a beenge-

désre elkezdett esni a hó.

Nagyon kedves ember, a tulajdonos fogadott minket és mesélt a cégről és pálinkafőzésről.

Az üzemet 1875-ben alapították, és máig az égetett szeszek és likőrök specialistájának számít.

Érdekesség, hogy miután az épületet a háborúban lebombázták, egyetlen helysége megmaradt és az,

ma is úgy áll az eredeti berendezéssel, amit korábban filmforgatási helyszínként is használtak.

Miután a tulajdonos bemutatta a termékeiket és a lepárló berendezéseit, kóstolóra invitált, ahol

minden terméküket meg ízlelhettük.

A kedvencem a 24 karátos aranyporral díszített és a chilivel ízesített likőr volt. Persze volt

lehetőség vásárlásra is.

Miután kellően jó kedvünk lett, ebédelni indultunk a Józsefvárosban lévő Mágo éterembe. Kicsit

meglepetten fogadtak minket, mert korábban érkeztünk a vártnál ennek ellenére nagyon rugalmasan

és gyorsan kiszolgálták a 47 embert. Némi kis variálás magyarmódra azért akadt a féladag menük

körül, az egyértelmű előzetes utas tájékoztató leírások ellenére. De hát miért is ne próbálkozna a

magyarturista!

Az éttermet egy magyar család vezeti és magyar specialitások is találhatóak a kínálatukban.

A csoport számára felszolgált 4 fogásos, hagyományos, bécsi ebéd szerintem minden igényt kielé-

gített. A bécsi szelet, úgy ahogy kell, lelógott a tányérról.

A desszert nagyon finom, különleges tésztájú almás rétes volt.

5,2 kilométer hosszú a bécsi Ringstraße, amit busszal jártuk körbe, Ferenc József császárnak

köszönhető és 1857-ben építette. Az idegenvezetőnk folyamatosan mesélt és mutatta be a

különböző épületeket.

Ezt követően jó lakottan, kipihenve gyalogos városnézésre indultunk (már aki).

Miért is ne pont akkor kezdjen el esni az eső! Hálisten, nem tartott sokáig, csak míg éppen eláztunk.

A két órás városnézés alatt bejártuk a Hoffburg épületeit, láttuk az erkélyt, amelyről Adolf Hitler üd-

vözölte Bécs lakosságát az Anschluss után.

Hatalmas területen fekszik ez a negyed és ma is 5000 ember él és dolgozik itt. Amit láttunk az kb.

800 év alatt nőtte ki magát úgy, hogy minden uralkodó család tett hozzá. Habsburg császárok hatal-

mas birodalmának központja volt ez. Megnéztük a svájci kaput, a Népkertben Sissi szobrát, amint

méltóságteljesen ott ül a Volksgartenben. A Sissi körül lévő 400 rózsafa most sapkát viselt a fagy

ellen, így csak elképzelni tudtam milyen gyönyörű lehet nyáron.

Harmadjára járok Bécsben, de Sissi Múzeumba ismét nem volt lehetőségem bejutni. Csak néhány

lépés a Hofburgtól a kapucinusok temploma, amelynek kriptájában alusszák örök álmukat a császári

család tagjai. Sétáltunk a gyönyörűen kivilágított bécsi belvárosban, közben elvesztünk,- mert, hogy

olyan is volt. Tele voltak az utcák pantomimosokkal, jelmezesekkel.

A karácsonyi hangulat átjött, úgy ahogy kell. Bementünk Bécs legszebb gótikus építményébe a

Stephansdomba, ami egy különleges szivárványszínű, ünnepi megvilágítást kapott.

Visszaérve a Rathausplatzra, maradt más fél óránk a karácsonyi vásárra, ami bőven elégnek is

bizonyult. Idegen vezetőnk elmondása szerint ilyenkor 25-27 adventi vásárt találhatunk Bécsben.

Mindjárt az elején egy jó forró és drága punccsal kezdtük, amit az idén szép zöld és visszaváltható

bögrében szervíroztak. Minden évben más színű bögréje van a vásárnak. Elaraszoltunk a városhá-

záig, ahol a nehéz bejutás után nem is töltöttünk el sok időt. Kézműves foglalkozások voltak bent,

többnyire gyerekeknek. Láttunk pár különleges kézműves dolgot, különleges ételeket.

A városháza terén felállított 150 standból nem számoltam, hogy hányhoz fértünk hozzá. Az idegen

vezetőnk azt mondta, hogy szerencsés csoport volt a miénk, mert az előző héten sokkal többen vol-

tak. Na ebbe bele se mertem gondolni!

Este hat órára terveztük a hazaindulást, de fél hétkor sikerült, mert mint ahogy ilyenkor szokott, ter-

mészetesen pár ember eltévedt a csoportból. De mindezek az apróságok ellenére nagyon jól éreztük

magunkat és jó volt kicsit kiszakadni a hétköznapok rohanásából. A mézeskalács és a fűszeres

puncs illata feledtette velem a hátralévő ünnepi teendőimet. Egyszóval, legközelebb is szívesen

részt veszek ilyen utakon, és alávetem magam a csoportos utazás nehézségeinek és kényelmének.

Még egy aprócska megjegyzés: Bécs nagyon tiszta és rendezett a régi házak falai nem szmogosak,

mert letakarítják.

Az utcákon nem láttunk hajléktalanokat. Az autósok figyelmesek és előzékenyek a sűrű forgalom

ellenére.

Az egynapos bécsi kószálásunkból hazatérve, az ott látottakkal ellentétben koszosnak és szemetesnek

találtuk Szegedet. Éjfél után a buszról leszállva csak ittas emberekkel találkoztunk az utcákon.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés