Egy csendes kis zalai faluban, Nován búcsúztattuk az óévet. Már előző évben is barátkoztunk a gondolattal, de valami miatt mégis elvetettük.
2011-ben aztán foglaltunk és utaztunk. (hozzáteszem, 4,5 órát) Megérkezésünkkor első benyomásra semmi felhajtás, semmi csillogás. Csend és nyugalom. Elfoglaltuk a szobánkat, most is, mint mindig a legfelső emeleten, valahogy nekünk mindig, mindenhol ez jut.
Majd Lentibe, ami Novához 14 km, egy pizzázóban megebédeltünk.
Visszatérve, a Csicsergő szabadidőközpontnak szemben lévő szőlőhegyen, felmásztunk a fa kilátóba, és szép tiszta időben onnan csodáltuk meg Göcsej legszebb dombjait és a környék látképét. Novát Cserta- és a Kerta-patakok fogják közre.
Zala dimbes-dombos, erdőkkel és vizekkel tarkított vidékén találhatunk felfedezni való kincset szép számmal. Lépten, nyomon meglehetne állni és fényképezni. Hol egy harangláb, hol egy szobor és ilyenkor az adventi időszakban, több helyen is házi betlehemeket készítenek az emberek az utcákon, tereken.

Sokfelé találkoztunk az Őrségre leginkább jellemző haranglábakkal. Mára már a legtöbb ilyen szoknyás fa harangláb műemlék védelem alatt áll.

Igaz, hogy szilveszterezni és pihenni jöttünk, de azért gondoltuk, csak meg kellene nézni ezt is, meg azt is. És állandóan a kezünk ügyébe akad egy-két prospektus vagy programajánló.
Este a vacsoránál találkoztam először a szegények eledelének nevezett máléval és nagyon ízlett nekem.

A 29.-re a Csicsergőben tervezett disznóvágásnak nem volt nagy közönsége. De a pálinka azért oda csábított minket is.

Az aznapi disznótoros ebéd nagyon finom volt csak a hagymás sültvért és a sült kolbászt hiányoltam, de a sültkolbász azért szilveszter hajnalán elő került.

Már a foglalás visszaigazolásakor kaptunk programajánlót és abban szerepelt az orchidea kertészet Dobrovnikban. Már akkor elterveztük, hogy ellátogatunk oda. Az egyik napunkat így szomszédlátogatásnak szenteltük. Talán, ha nagyobb gazdagságot nem is, de nagyobb tisztaságot és rendezettséget tapasztaltunk már a határtól pár km-re is Szlovéniában. Kedves magyar nyelvű útbaigazítás után megtaláltuk a kertészetet és eltöltöttünk ott 1-2 órát a trópusi növények között. Nagy szép volt és persze kellet, hogy vigyünk haza is belőle.

Dobrovnikból visszafelé betértük Lendvára. Autóval felmentünk a meredek szőlősökkel körülölelt Lendvahegyre.

A Szentháromság kápolna mögül fényképeztük Lendvát. Az építészetileg egyszerű kis kápolnába nem mentünk be, utólag derült ki számomra, hogy nevezetessége abban van, hogy Hadik Mihály lendvai várkapitány múmiája van a kápolnában. Hadik 1603-ban a lendvai várnak a törökök általi támadása során veszett el.
Szállásunk felé még útba ejtettük Gosztolát és betértünk a Gosztola Gyöngye Hotelbe, csak egy kávéra, mert 3 évvel ezelőtt ott töltöttünk pár kellemes napot.
December 30.-án a menetrendtől eltérő különvonatot indítottak. Az utolsó kanyarra még sikerült benevezni. Lentiből indultunk és Csömödéren való 10 perces megállás után visszavonatoztunk Lentibe.

A kisvasút menetrendszerűen májustól szeptemberig közlekedik, de az év végi igényre való tekintettel különvonatot biztosítottak. A hidegebb hónapokban fűthető, zárt szerelvények állnak az utasok rendelkezésére, ami nosztalgikusnak is mondható, mert a kocsi közepén lévő fatüzelésű kályhával fűtik. A TV2 éppen ezen a járaton forgatott, amit még aznap este a Tényekben leadtak, de minden örömünk ellenére sem kerültünk bele.

Sőt, amikor megnéztük az adást a tv-ben egy egészen más arcát láthattuk a kisvasútnak, ahol forralt borral és pogácsával kínálták az utasokat. No ebből mi az utolsó kocsiban nem vettünk észre semmit. De se baj, ennek ellenére gyönyörködtünk a zalai erdőkben és visszafelé sok őzikét, egy kb.20 őzből álló csordát láttunk. Sőt mi több, dámszarvast, fehéret, ami elég ritkaságnak számít. A dámszarvas vagy dámvad nem őshonos itt, betelepítéssel került ide.
A kisvasút szerelvényei évente még most is több tízezer köbméternyi tölgyet, bükköt és fenyőrönköt szállítanak a fűrészüzembe. Az első, 30 kilométeres szakasza még az első világháború után, 1922-ben épült meg a kisvasút ma 109 kilométeren közlekedik. Ma már Lenti és Csömödér között is szállít utasokat, így közönség által igénybe vehető utazási hossz 32 km. A kalauzzal hosszas tanakodás után megegyeztünk egy 700 forintos retúrjegy árban, de mint később kiderült a kocsi összes utasa ennyiért utazott.
Az év utolsó napján tettünk egy sétát Nován elmentünk a környék egyik legmagasabb templomához a novai Nagy boldogasszony templomhoz. Mária Terézia idejében, 1778-ban épült. Sajnos bemenni nem tudtunk, mert zárva volt. Útközben egy emlékműre bukkantunk, ami a határtól pár kilométerre ébreszt az emberekben magyarság tudatot, és nyíltan bírálja Trianont.

Visszafelé társaságunk lelkes és vállalkozó szellemű férfi tagjai megmásztak egy nyárfát, fagyöngy szerzés reményében, ezzel bizonyítva számunkra szerelmüket.

Így legalább, én a magam részéről idén végre kipróbálom, valóban hatásos-e a fagyöngy alatti csók.

Ez a titokzatos élősködő ég és föld között számomra a karácsony 2. számú növénye és nagy kedvencem.
A keresztény legenda szerint például valaha a fagyöngy sudáran, büszkén állt karcsú törzsén, ám miután Krisztus keresztjét is ebből ácsolták, kegyvesztett, kiátkozott fa lett, melynek még törzse sincs, más fákon élősködik, elszívva tőlük a tápanyagot.
A fagyöngy hirdeti, hogy a szeretet él és virul akkor is, amikor semmi egyebünk nem maradt már, és hirdeti azt is, hogy a szeretet áldozatot követel, lemondást.
És végül egy idézet Justin Bieber, Mistletoe című dalából:
”Játszanék a hóban de a fagyöngy alatt állok VELED”
Így, végül aztán örökre ítélt szerelemmel vághatunk a szilveszter éjszakának. A szilveszteri menü kifogástalan volt.

Hajnalban bőven volt részünk lencsében, merev levesben, és persze sültkolbászban .

Jókat ettünk, ittunk, mulattunk.
A Csicsergő szabadidőközpont mindent megtett azért, hogy mi jól érezzük magunkat, köszönet érte.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés