Ezt a beszámolómat utólag írom, két év távlatából és visszaemlékezésből.
Minden évben megfogadom, hogy nem megyek többet Horvátországba, mert drága és nem szeretem a tengeri sünöket sem köves partokat. De aztán mégis, mindig újra megyek.
Eldöntöttük hogy a 2008. augusztus 20.-át az Isztrián töltjük. Nem terveztük, hogy minél több helyet meglátogassunk, mert pihenni és fürödni mentünk. Szállást nem foglaltunk előre, mint később kiderült, hiba volt. Az utolsó napokban döntöttünk úgy hogy a cél állomás Rovinj lesz de ez végül nem így történt. Szerintem, ha fáradtan, több óra utazás után érkezik az ember egy helyre, akkor azt a fáradtságtól nem olyannak látja, mint amilyen az valójában (főleg ha még terhes is). Utólag visszagondolva Rovinj egy nagyon szép hely.
Kezdem az elején. Rijekánál érintettük a Kvarner-öblöt, haladtunk a 8-as számú úton a félsziget belseje felé. Útközben egy fa kilátóról megcsodáltuk a Limski csatornát. Ez, egy mélyen a szárazföld belsejébe nyúló tenger öböl. A kiszáradt folyó medrébe húzódott bele a tenger víz.
1. Limski csatorna
Limski fjord –nak is hívják, mert azt mondják róla, hogy a norvég fjordokra hasonlít. Itt volt a helyszíne a Viking című film forgatásának.
Elértük Rovinjt, egy pinea fenyőkkel borított területen keresztül, gyalog lesétáltunk a tengerpartra hogy körülnézzünk. De a betonos és feketesziklás partot, ami tele volt tengeri sünnel alkalmatlannak találtuk a fürdésre, így tovább mentünk.
Végül is Porec mellett döntöttünk. Ekkor már erősen délután volt. Megnéztük a közeli Lanterna kempinget , (ez egy szuperül felszerelt és tiszta camping) hátha tudunk mobilházat bérelni, de nem volt mint később kiderült az a része a campingnek máshol van.
Porecen a part közeli utcákat végig jártuk de sehol nem volt szabad apartman. Végül egy közvetítőnél kötöttünk ki, aki elvitt minket egy szörnyű helyre, ami sötét volt büdös és nagyon messze a parttól. Erre az időre gyerekeket beültettük egy pizzériába, ahol igazi kemencében sült pizzát ettek. Olaszország földrajzi közelsége indokolja ezt az „olasz örökséget”, mely a mai napig megmutatkozik a kultúrában, különösen a konyhában.
Hihetetlen, hogy minden apartman foglalt volt augusztus végén.
Végül, az egyik apartmanban épp érdeklődtünk, amikor jött egy fiatal srác, telefonálgatott aztán elvitt minket a parttól a lehető legtávolabb eső városrészbe, ha jól emlékszem Ilirska volt a neve, és ott mutatott egy elfogadható áru apartmant, amit éppen takarítottak. Igaz a fiam a földön aludt egy ágybetéten, de a konyha részben volt minden, amire szükségünk volt, még só, olaj, cukor stb is, de gondolom, ezeket az előző nyaraló hagyta ott. Valamennyit fizettünk előre a többit távozáskor.
Másnap az idő nagy részét Porecen töltöttük a strandon(ahova autóval kellett, hogy menjünk), ami kiépített betonos volt, a vízben nagy beton falak voltak, és akkora éles, csúszós kövek hogy nem lehetett lelépni. Hát, nem ez volt álmaim strandja.
Próbáltunk másik strandot keresni, így betévedtünk Funtanára, ez egy nagy üdülőtelep Porechez kb. 6 km távolságra. Főleg a szocialista idők alatt megépített üdülőtelepnek köszönhetően ma egyetlen napon, akár húszezer turista is találhat itt magának szálláshelyet. Szántunk rá egy gyors kört, bár sorompóval zárt terület, de azért beengedtek minket autóval.
1. Porec strand
Reggel elindultam gyalog felderíteni a terepet, bevásároltam találtam egy pékséget és egy kis boltot a szomszéd utcában. Az utcák tele voltak mediterrán növényekkel. Ekkor fedeztem csak fel, hogy a mi apartmanunk bejárata előtt is kiviből van a lugas és csüng róla a rengeteg kivi.
Aznapi programunknak azt terveztük, hogy megnézzük a félsziget legdélebbi csücskét.
Amikor megláttam a prospektusokat, gondolataimban felmerült egy Velencei hajókirándulás lehetősége, de az árát kicsit sokaltam 300 Eur/fő lett volna.
Elindultunk hát a Kamenjak-fokhoz, az Isztriai-félsziget legdélebbi pontjához. Ez egy természetvédelmi terület, ahol homokos sziklás, kavicsos partszakaszok váltogatják egymást. 20 kunáért végigmehettünk a csücsökig. A védett természeti területen 530 növényfaj nő, ebből 20 orchidea. A félsziget mindkét oldalát nagyon szép kis öblök tagolják.
Útközben megálltunk Pula környékén egy kiépítet strandon, ami nagyon a 70-es évek hangulatát árasztotta és szinte csak egy pár idősebb embert láttunk. A vízben egy hatalmas rozsdás vas tartály csúfította a kilátást. Mégis ott készítettem ezt a szívemhez közelálló képet.
Pomerrel szemben az út mellett a nagyon szép kis, pinea fenyőkkel szegélyezett strandon időzünk egy kicsit.
A Kamenjak-fok maga egy 9,5 km hosszú és 1,5 km széles félsziget és egy nagyon különleges sziklás táj. A tenger úgy 10-15 méterrel lehet lejjebb az úttól. Miután az autót fent hagytuk az út melett, a sziklákon mászkálva óvatosan tudtunk csak lejutni, mert a kövek élesek, csipkések voltak a víz közelében és hát ugye, egy 6 hónapos pocaklakóval nem könnyű. A többiek sokat búvárkodtak és ugráltak a sziklák tetejéről.
2. Kamenjak-fokon
A fokról szép kilátás nyílt a Porer nevű világítótoronyra. A torony 1833-ban épült, az azonos elnevezésű kis szigeten, amely Isztria déli fokától délnyugatra helyezkedik el. A szigetecske tulajdonképpen egy 80 méter szélességű szikla, amely 2.5 kilométerre van a szárazföldtől. A világítótoronyban szállás foglalható, de az erős áramlatok miatt gyerekeknek nem ajánlják.
1. Porer világítótorony
Útban hazafelé, de még Premantura előtt beleszerettünk egy kisebb öbölbe és lementünk egyet úszni.
1. Visszafelé Premantura előtt
Vissza felé az út elkanyarodik a part mellől, és emelkedni kezd, majd egy fenyőerdőn vezet keresztül.
A dombtetőről legurulva szép település fogad, Premantura, első látásra beleszerettem. A harangtorony lábánál kiültünk egy kajázónak a teraszára és ettünk pizzát. Az éteremmel szemben kinyitott egy kézműves udvarszerűség, végignéztük az árusokat, megnéztük, hogy hogyan készítik a kis ajándéktárgyakat üvegből. Ekkor már teljesen besötétedett.
1. Premantura
Késő este értünk a szállásunkra.
A következő nap reggel, amíg a többiek aludtak, a párommal kettesben teszünk egy hosszabb sétát a szállás környékén. Jó pár kilométerrel arrébb találunk egy bevásárló központot, kávézót, ahol kicsit megülünk, iszunk egy pálinkát. A halpiacról sajnos lemaradtunk, ami pedig egy fontos eseménye a mi nyaralásainknak.
Délutánra kishajós kirándulást terveztünk a Szent Miklós szigetre, nagyon közel van, Porecről átlehetett látni. Nagyon szép időnek ígérkezett, leparkoltunk lesétáltunk a kikötőbe, közben nézelődtünk a Tito nevét viselő partsétányon (Obala Maršala Tita) a bazárok között . Hűtő mágnest kerestünk, de végül nem vettünk. Ez az egyetlen kirándulás, ahonnan nem szaporítottam a hűtő mágnes és a bor gyűjteményemet. Utólag nagyon sajnálom.
Kicsit vártunk a kishajóra, majd 20 perc alatt átértünk. A sziget nem nagy, keresünk egy fürdésre alkalmas helyet. Találtunk is közel a hajóállomáshoz. A gyerekek sokat fürödtek, én a pocaklakó miatt kevesebbet mertem. Bolyongtam egy kicsit, egy cédrus fenyőkkel és babérokkal borított ösvényen átmentem a sziget másik oldalára, az eldugott sziklákon sokan nudiztak, később a többiekkel együtt is visszasétáltunk. Csodálatos kilátás nyilt a szigetről Porecsre.
Késő délután hajóztunk vissza. Ekkor már egy kicsit borulni kezdett.
Este némi kis vita után bementünk az óvárosba. Persze a fiúknak ehhez nem volt semmi kedvük, mert nem akartak sétálni. Odáig autóval kellett menni, mivel a szállásunk vagy 5-6 km-re volt az óvárostól. Nagyon hangulatos időtöltés este sétálni a kivilágított óvárosban.
Lementünk a kikötőhöz, végig nézegettük a sok drága luxus jachtot majd nyaltunk egy fagyit.
Előző napokban, az egyik prospektusban olvastam egy közeli cseppkőbarlangról, elhatároztuk, hogy hazafelé útba ejtjük.
Másnap reggel búcsú Porectől, fizetés, csomagolás, takarítás és egy kis kitérővel indulás haza.
Porečtől néhány kilométerre fedezték fel a hetvenes években a Baradíne barlangot, amely valójában egy hatalmas és igencsak mély sziklaüreg. A feltérképezett alsó részei 132 méter mélyek, itt azonban még földalatti tavakat találunk, amelyek néhol elérik a 30 méteres mélységet. Az alsóbb rétegekben látható az emberhal (vagyis a čovečja ribica), hivatalos nevén a barlangi vakgőte. Az egyedülálló kis kétéltű teljesen vak, és külső kopoltyúval lélegzik. Akár 100 évig is elélhet, és csak a dinári karsztvidéken található meg.
A barlangba látogatókat a vezetők 60 méter mélységig viszik le, mindeközben öt nagyobb földalatti termet tekinthetünk meg. A közel egyórás út során a cseppkőből kialakult legkülönfélébb formákat fedezhetjük fel. Egy régi monda szerint egy poreči nemes ifjú, Gábriel beleszeretett egy pásztorlányba, Milkába. A legény anyjának nem tetszett a kapcsolat és útonállókat bérelt fel, hogy öljék meg a lányt. Azok azonban nem ölték meg, hanem a sziklaüregbe dobták. Azt mesélik, hogy a nemes ifjú elindult megkeresni szerelmét, de csak a lovát találták meg. Az üregben azóta is ott áll a pásztorlány, kővé meredve és minden évben egy picit megmozdul, csúszik a szomszéd barlang felé, ahol szerelme várja…
1. A barlang bejárata
Korábban (főleg Görögország után )megfogadtam, hogy kerülöm Horvátországot de valami mégis mindig visszahúz és szinte évente látogatója vagyok. Most, miután leírtam ezt az útleírást már is mehetnékem támadt megint Horvátországba.
Az elmúlt éjszaka kaptunk egy kis ízelítőt a helyi florklorból. Kivonultak a katonák az egyik hotellel szemben lévő házhoz. Kerestek valakit. Távolban lövések hangzottak és fénygránát is villant. Ami furcsa volt, hogy miután eltűntek a katonák az asszonyok megszállott tisztogatásba kezdtek az éjszaka közepén. Vödör vízzel öntötték fel a padlót, mindent le mostak.
A szállodavezető egy idősebb öregúr az utolsó reggelinél kis csokikat osztogatott. Tőlem megkérdezte, hogy miért fényképezek? Talán nincs minden rendben? Úgy tűnt, ott ezt nem vették jó néven.
Miután mindenkinek sikerült beszerezni és kinyomtatni a beszállókártyát, amit az iroda küldött meg, elhagytuk a száláshelyünket. Tel Avivben töltöttük a hátralévő időt felszállásig. Útközben áthaladunk a Sha'ar HaGai kapun, ami az 1948-as véres harcoknak helyszínének a helyén áll. Fehérre festett kilőtt harckocsik az autópálya két oldalán. Hamarosan a világ legnagyobb szemétdombjának mondott emelkedést közelítettük meg. Itt most bővebben is kifejteném kicsit mert a szeméthegy alakulása követendő példa a világban: Amikor még Izraelben nem ez volt a legfontosabb dolog, hogy a környezetvédelmmel foglalkozzanak, csak gyűlt a szemét 1998-ra egy 16 millió m³ 4,5 km-en keresztül 80 m magasságban. Nem csak förtelmes bűz volt a probléma, de a környezeti katasztrófa hamar be is következett. Véletlenszerűen lángcsóvák törtek ki. A talajvíz és a domb mellett lévő két folyó elszennyeződött. Ezen kívül a szemét rengeteg madarat vonzott oda élelem reményében, ami életveszélyessé tette a repülők le- és felszállását. Egy komoly mérnöki kihívással parkot varázsoltak belőle. A szemetet betemették földdel, újrahasznosított építkezési törmelékből támfalakat építettek, a metángázt csöveken keresztül elvezetik egy környező gyárba, ahol felhasználják azt. Földalatti víztározókat létesítettek, amelyekben összefogják és megtisztítják a hulladékon keresztülcsurgó szennyes vizet. A régi komposztüzemből oktatási központ létesült, amely egyben egy működő hulladékválogató is, ahol többek között napi 500 tonna hulladék újrahasznosítással is foglalkoznak. Amit kiválogatása után nyernek. Erőművekben vagy cementgyárakban hasznosítják, valamint az keletkezek gázokkal működtetik az autópálya túloldalán lévő textilgyárat is.
Ma a hegy közepén gyönyörű zöld övezetben különleges fák, tarka virágok és fűszernövények között egy gyönyörű tó fekszik, más pontjain pedig kényelmes kilátókból csodálhatjuk a naplementét Tel-Aviv felhőkarcolói között vagy táncolhatunk valami menő együttes koncertjére. A park 2007-ben Ariel Sharon volt miniszterelnök tiszteletére lett elnevezve.
Megérkeztünk Jaffa 7000 éves kikötőjébe, amit a legrégebbinek tartanak a világon. Jaffa mára, szinte összenőtt Tel-Aviv-vel. Volt egy kis szabadidőnk, ami szinte csak egy kávéra volt elég, majd találkozó az óratoronynál, amely egy apró kis téren áll. Hires arról, hogy az egyike a hét toronynak, amit a törökök építettek Izraelban. Sétáltunk a kikötőben, ahonnan rálátunk a sziklákra, amelyhez a legenda szerint Poszeidón kikötözte Andromédát.
Először is, egy jaffai séta nem teljes a Szent Péter-templom és a Kdumim tér meglátogatása nélkül.
Az óvárosban és a kikötőben sétálva számtalan érdekességen akadt meg a szemem. Például egy fényes (szerintem réz) csatornafedélen, annyira megtetszett gondoltam, lefényképezem. Mint később kiderült első helyezést ért el a Mei Avivim Company által 2019 végén kiírt szennyvízsapka-tervpályázaton. A fedőnTel-Avivból származó motívumok láthatók.
Az ősi utcákat járva megálltunk és megcsodáltuk Ran Morin szabadtéri szobrát, a felfüggesztett narancsfát.
A kikötőben a promonád mentén van egy hely, ahol a burkolatba foglalt 3 kis aranyszínű korongot találunk. Ez a pont a nemzeti magassági pont arról híres, hogy referenciapontként használják minden Izrael földjén végzett magasságméréshez.
Elsétáltunk egy híres épület előtt. Igaz, kívülről semmitmondó, de odabenn van a lényeg. Ha belépünk, félre kell tenni a látásunkat és a többi érzékszervünkre kell hagyatkozni. A Nalaga'at Center egy étterem, ahol teljes sötétségben kellelfogyasztani a megrendelt ételt, legyen az ismert étel vagy egy meglepetés menü. Az étteremben koromsötét van, és a pincérek segítenek, ha valaki nem találja a villát vagy a tányért. Teljesen új élmény lehet sajnáltam, hogy nem próbálhattam ki.
A Nalagat centertől pár méterre az út padozatán egy érdekes alkotás egészen pontosan szemlélteti a távolságot Izrael kikötője és a világ más városai között.
És egy bónusz, a Jaffai sétánk alkalmával! Meglátogattuk Uri Gellert, a híres művészt egy röpke kanál meghajlításnyi időre.
Majd buszos városnézés következett egészen a Carmel piacig. Közben elhaladtunk David Ben-Gurion háza előtt a Ben-Gurion körúton. Ö volt Izrael államalapítója és első miniszterelnöke. Zsuzsa mesélt a miniszterelnök kleptomániás feleségéről, Pauláról.
A Carmel piac egy olyan piac, amelynek egyetlen főutcája van, sok ember van kishelyen és mindent lehet kapni, szóval tipikus arab piac. A reptérre indulásig 4 óránkat maradt még a nézelődésre.
Lesétáltunk a partra, fáztam, hűvös volt és nagy hullámokat korbácsolt a szél.
Üldögéltünk a parkban egy padon és a sok csipegető galambot néztük. Szemben velünk egy helyi, idős bácsi ült, aki nézett egy darabig aztán odajött és beült közék, beszélgetni szeretett volna. Végül benyúl a zsebébe kivett egy kis csomag Halvát és nekünk adta.
Egyszercsak elérkezett az idő! Goodbye Tel Aviv! 18:00 órakor elindultunk a Ben Gurion repülőtérre.
Még egy érdekesség Tel Avivról: Itt lett játszótérre járó tel-avivi apuka Tarantinóból a kétszeres Oscar– és Golden Globe-díjas filmrendezőből. Ma is itt él izraeli feleségével.
Végszóra! Jártam a földön, ahol a Megváltónk született. Ez az ország szerethető, izgalmas, és ami máshol esetleg csak közhely, itt valóság. Az egészet áthatja a történelem, a vallás és a hit. Ezzel az utazással egy régi, tulajdonképpen magammal szembeni adósságomat kívántam törleszteni.
Palesztinát sokan kihagyják közel-keleti útjuk állomásai közül. Én hálás vagyok magamnak ezért, hogy ezt nem tettem, mert nagyon nagy élmény az ősi emlékek személyes megtapasztalása.
Jézus létezése a világtörténelem legjobban bizonyított ténye, amit a számtalan szemtanú, a Római Birodalom adminisztrációja, a külső Biblián kívüli források, illetve a régészet minden kétséget kizáróan bizonyított.