Kezdésnek mindjárt a Harira (Marokói lencseleves) levessel kezdtem.

A harira Marokkó nemzeti levese. Hagyományosan ramadán havában fogyasztják, napnyugta után, amikor megtörik a böjt. Húsléből (többnyire bárány), csicseriborsóval és lencsével készül, paradicsommal, rengeteg fűszerrel, friss korianderrel és petrezselyemmel. Víz és liszt keverékével sűrítik, ez biztosítja selymes, gazdag állagát. Néhány változatánál citrommal kikevert tojást is adnak hozzá a végén, ami még tartalmasabbá teszi.  Különleges volt, itthon is ki fogom próbálni. De most Brüsszelben lévén, foglalkozzunk a belga konyhával.
A hátralévő napjaink, amit a város és környékén töltöttünk a fő fogása a kagyló lett. Az első kóstolás alkalmával teljesen átalakult a kagylóhoz fűződő kapcsolatom. Fogalmam sem volt erről, a mondhatni belga elkészítési módról, és eszembe nem jutott volna, hogy sült krumplival egyem a kagylót.

Az nem véletlen, hogy a belgák nemzeti levese a fehérboros, fekete kagyló. És mellé, ami még kizárólag belgává teszi, az a szalma-krumpli. Olyan étel ez a kétnyelvű országnak, mint a pacal a magyaroknak. Egyszerűen nem mehetsz el mellette, mint ahogy a gofri juk mellett sem.
A belga sült-krumplit sem sütik csak úgy meg, mint mi, hogy belevágjuk az olajsütőbe és végeztünk. A belgák a sült krumplit vastagabbra (12-15 mm) szelik és általában zsírban sütik ki. Első lépésben kb. 180 fokon elősütik, majd kis hűlés után magas hőmérsékleten készre sütik, a végeredmény belül puha, kívül ropogós, igen laktató étel.
Kagylók előkészítése: a kagylók frissessége nagyon fontos. Vizsgáljuk meg mindet, egyenként és alaposan – amelyik kinyílt, azt el kell dobni (csupán egy kis rés legyen rajtuk, ami hideg víz alá téve bezárul).  Akkor jó, azaz élő a kagyló, ha a kagylóhéj, koppintásra bezárul – ha nem mozdul meg,  dobjuk el!. A jó kagylókat mossuk át, a héjat (ha szükséges) tisztítsuk meg egy körömkefével. Az esetlegesen kilógó algás szakállat távolítsuk el.

Az alábi alapanyagokat készítsük össze:
Olívaolaj (vagy vaj)
2 salotta hagyma (vagy1 vöröshagyma) aprítva
3 gerezd fokhagyma, aprítva
1 babérlevél
1 citrom héja és leve
2 dl fehérbor
1 kg friss feketekagyló
1 maréknyi friss petrezselyem zöld
1 paradicsom, magtalanítva, és kockákra vágva (opcionális)

Elkészítés
Egy nagyon nagy lábasban, olívaolajban vagy vajban a hagymát, fokhagymát és babérlevelet lassan megpuhítjuk.
A citromhéjat citromhámozóval vékony csíkokká vágjuk, hozzáadjuk a hagymához a borral együtt.
Felkapcsoljuk a tűzhelyt, és redukáljuk a szószt – hagyjuk szinte teljesen elpárologni. Hozzáadjuk a megtisztított kagylókat (lásd tippek), és fedő alatt 2-3 percig pároljuk, közben meg-megrázzuk a lábast.
Megnézzük a kagylókat – ha kb 1cm-re kinyíltak, akkor kész van. Átszűrjük egy szűrőn, a szaftot visszaöntjük a lábasba, a kagylókat egy tálalóedénybe tesszük, lefedjük.
A kagylószaftot felforraljuk a citromlé felével, redukáljuk, hozzáadjuk a maradék citromlevet. Belekeverjük az aprított petrezselyem zöldet, ráöntjük a kagylóra.
Melegen tálaljuk – tálalás előtt megszórjuk a paradicsom darabokkal.
Hogy is kell ezt enni? A kagylókat közvetlenül a tálból fogyasztjuk – továbbá kézzel esszük, pontosabban a kagylóhéj a kanalunk. A kagylókat kettétörjük, és a kagylós héjjal a szaftba merítünk, majd kiszürcsöljük a szószt, miközben kiszippantjuk a kagylót a héjából. Az üres kagylóhéjakat a csontos tálba pakoljuk vagy a saját tányérunkra.

Brüsszelben a gofri egy igazi belgaságnak számít.

Nincs olyan város, ahol ne árulnának gofrit. Ők a sajátjukénak tartják. Kevert tésztából készült, kívül ropogós, belül pedig sűrű, de foszlós állagú. Vastagabb annál, amit én otthon készítek. Önmagában a gofri valójában csak 1 euro, de mire minden feltét rákerül gyorsan lesz 4-5euró az olcsó gofri. Ettünk az utcai standon, metró megállóban, étteremben.

Azt nem lehet, hogy Belgiumból hazatérve a sörökről ne ejtsünk pár szót.
Én a meggyes floris kriek sörre esküszöm, a gyümölcs-sörök jeles képviselőjére. Nem elég egy pohárral belőle. Alapjába véve, nem szeretem a sört a keserűsége és az élesztősége miatt, de a krieknél csak a friss megy zamatát lehetett érezni és az intenzív fanyar meggy illatot.

Miért van Belgiumban ennyi féle sör? És másutt miért nincs?

Belgium a változatos söröket annak köszönheti, hogy nem tartozott a Német-római Birodalomhoz és ezért nem is tartozott az 1516-ban Bajorországban először bevezetett tisztasági törvény (Reinheitsgebot) hatókörébe. A tisztasági törvény csak néhány alapanyagot engedélyezett, míg a belgák szabadon használhattak mindent: fűszereket a különféle ízekért, cukrot vagy kukoricát az alkoholtartalom növelésére, gyümölcsöket a nagyon savanyú lambic típusú sörök édesítésére stb. A belga sörfőzdék általában 2-4 típust készítenek egyszerre, emellett csinálnak idényjellegű (karácsonyi vagy húsvéti) söröket is. Mechelenben minden évben február 24-én, V. Károly német-római császár születésnapján (aki sokáig a városban nevelkedett) adják ki a Cuvée van de Keizer sört, amit máskor nem is lehet kapni és általában igen rövid idő alatt el is kapkodnak az ínyencek.

Ennyit röviden a belga konyhából szerzett tapasztalatainkról, csak egy kis szeletét fedeztük fel ebben a pár napban, de már ez is elég okot szolgáltat egy visszatérésre.