Van egy hivatás...
2012.05.06. 20:40

Egy különös hivatás. Olyan, ami nem lehet bárkié. Míg orvos, csillagász, művész, tanár... bárki lehet, addig ez a hivatás nem lehet mindannyiunké.
Anya csak Nő lehet. Ez az ő kiváltsága. Az ő hivatása.
A legszebb és legnehezebb.
A legnehezebb, hiszen olyan hivatás, amely sosem ad szabadságot, soha nem enged pihenőt, állandó figyelmet, szeretetet, odaadást kér, vár, követel.
Ám mégis szép. Mert csak ő ismeri a titkot. Az anyai szív titkát.
Hogy miként válik egy új élet önálló emberré. Mert csak ő ismeri a titkot, hogy milyen áldozatokat hozott meg érte. Mert ő adhatja a legtöbbet az új életnek.
Ő adhatja a legtöbbet önmagából, ő adhatja a legtöbbet szeretetéből.
És ennek a hivatásnak a gyümölcse egy új ember. Akinek fejlődését, gyarapodását, emberré válását nap, mint nap aggódva figyeli, segíti.
Sokszor lemondások árán.
Akinek sikerét büszkén, boldog szívvel figyeli a háttérből. Csendben, szerényen meghúzódva. Önmagát látja gyermekében. És a gyermek erről mit sem tud…
Mit sem tud mindarról a sok-sok áldozatról, amit az anya érte hoz.
Csak egyet tud. Egyet érez.
A szeretetét. És ez a legfontosabb…
Az anyai szív.
Anyák napja van ma!
De miért is szeretek anyának lenni akkor is, ha már nagyon fáradt vagyok, akkor is, ha kevés a pénzem, akkor is, ha már úgy érzem én vagyok a legrondább az egész világon?
- Mert senki olyan önzetlen bizalommal nem bújik hozzám, mint a gyerekeim!
- Mert annyi mindenre megtanítottak: igazán érezni, sírni, nevetni, hinni, remélni, kitartónak, elkötelezettnek, következetesnek, bátornak és türelmesnek lenni.
- Mert kíváncsiságuk engem is lázba hoz.
- Mert mellettük újra élhettem a bennem lévő gyermeket.
- Mert őbennük látom meg leginkább milyen is vagyok valójában.
„Az anyaság fájdalom és boldogság. Kötődés és honvágy. Önbizalom és bizonytalanság. Szabadság és felelősség. Fölemel és a földhöz szegez. Mindent elvesz, miközben az egész világot adja. Az anyaság számomra: Minden.”

“Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.” Sophia Loren

Szeretlek kötőszók nélkül,
A MERT és a HA elkopnak végül.
Legyél hát bármilyen, gyermekem,
Nekem elég az is,
hogy létezel.
|