A nyaralásainkból legtöbbször egy szatyor emlékkel térek haza. Legyen az akár egy szép kő, lehullott termés vagy a tenger homokja. Prospektusokról, szalvétákról már ne is beszéljek.
Nekem az fontos, hogy mindig hozzak haza valamit a másból, a jóból, amiről később a hideg télen minden eszembe jut.
Így történt ez, az idén is. Egy kisebb szatyorra való csigaházat gyűjtöttem. De ezeknek a csigaházaknak van egy szomorú oldaluk is, mert a Goli Otok-ról származnak. Elhagyott csigaházak, mint amilyen maga a börtön sziget is. Ki tudja? Legtöbbjük talán még részese is volt az eseményeknek.
A napokban előkerültek és egy szép koszorúvá, rendeződtek. Ha rájuk nézek, szomorú dolgok jutnak az eszembe, főként, hogy elolvastam Eva Grlic Emlékezések, című emlékiratát.
Ő ott volt, átélte és leírta. A szigeten raboskodott 1950-52 között. Mindannak ellenére, hogy bizonyos források szerint 244 magyar is fogolya volt a szigetnek, a témával kapcsolatban magyarul alig találni valamit.
Még megvannak a barakkok, a műhelyek, az utcák, a titóista feliratok a falakon. A kőbányában a csilléket mintha tegnap még tolta volna valaki.

Felirat Goli otok szigetén: "Mi gradimo otok, otok gradi nas. Zivio Tito!" (Mi építjük a szigetet, a sziget épít minket. Éljen Tito!)

Eva Grlic a saját életén keresztül mutatja be, a még ma sem lezárt háborút.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés