Nagyon jó - száj ízzel - és szívesen írok Szlovéniáról a blogomban, mert egy nem várt gasztro pluszt nyújtott a számunkra. Legkevésbé sem számítottam rá, hogy Piranban fogyasztom el életem első, és szerintem felülmúlhatatlan ráklevesét.

A tetthely a főtéren volt, egy picike kis templom előtt voltak kirakva az asztalok és a székek. A főtér bejáratának szemben. Az étterem nevére sajnos nem emlékszem. A pizzáuk is említésre méltó. Amit viszont mindenképen hiányosságként rovok fel magunknak, az az volt, hogy Bledben járva nem kóstoltuk meg a világhírű bledi krémest…  nincs mese, vissza kell menni és pótolni kell a hiányosságot.
Szlovéniában töltöttük az augusztus 20-i hosszú hétvégét és nem készültünk ilyen szintű tengeri étel választékra. Amikor augusztus elején a családdal Rodoszon nyaraltunk, csalódnom kellett, mert amire a legjobban készültem és vágytam az a friss tengeri halak és egyéb lények elkészítése volt. De olyan szinten nem jutottunk tenger gyümölcseihez, hogy még halpiacot sem találtunk. Azt mondták nem is nagyon van. Szlovénia viszont a nem várttal ellentétben busásan kielégítette ezirányú vágyainkat.

Megálltunk Ljubljanában egy ismerkedésre a várossal.  Az első, amit megnéztünk a kilátás a Neboticnik (8 emeletes épület) tetejéről és csodálatos kilátás mellett fogyasztottuk el a reggelinket, amit nem terveztünk, de kihagyhatatlan volt 3Euro-ért a ropogós croisssant a frissen préselt narancslével.

De még ez a különös reggeli sem akadályozott minket abban, hogy egy óra múlva a belvárosi piactéren neki ne essünk a frissen sütött apró tengeri halaknak.

Ellenállhatatlan volt. 5 Euro egy méretes tányérral belőle + valami szószféle.
Gasztronómiai élményeinkre az utazás végén a trojáni fánk tette fel a koronát. Méreteiben és ízében is kimagasló. Nagyon puha és igazi házi baracklekvárral van megtöltve.
Többször elhaladtunk már az autópályán a trojani lehajtó mellett, de csak mos értesültem róla egy utazási fórumon. Ettől kezdve beiktattuk, mint kötelező megállót. Nagyon ajánlatos.