Nálunk, a család nő tagjai még feláldozzák magukat a hagyománynak és húsvét másnapján otthon fogadják a locsolókat. Persze az előkészületekhez az is hozzá tartozik, hogy a mi fiúinknak beszerezzük a kölniket. Szerencsére azért van pár hagyománykövető férfiú a mi kisvárosunkban, akire számíthatunk ilyenkor. Ki szódával, ki kölnivel.  Eljönnek, locsolnak, esznek, isznak, beszélgetünk, vannak közülük, akikkel csak ilyenkor, húsvét másnapján találkozunk.
A locsolkodás magyar népszokás, de sajnos kiveszőben van és egyre nagyobb teret nyernek hazánkban az idegen ünnepek: Halloween, Valentin.
Ez a hagyomány is idővel átalakul, vagy akár el is tűnik, ha nem fordítunk rájuk kellő figyelmet. Mi részünkről mindent megteszünk ezért a nem mindenki által kedvelt, ám igen régi hagyománynak a fenn maradásáért. Sütivel, házi pálinkával készülünk és nemcsak a finom sonka miatt várjuk a húsvétot, hanem a locsolkodás élménye miatt is. Sajnos egyre inkább az látszik, hogy a mai rohanó világban ez már mindenkinek csak nyűg.
Én nem szeretném a kislányomtól sem elvenni ezt az élményt azzal, hogy elviszem őt itthonról. Én többre értékelem a családi hangulatú, igazi húsvétot locsolkodással, mint elutazni wellness hétvégére csak azért, hogy ne legyünk otthon.
A húsvéti locsolkodás szokása arra a legendára is visszavezethető, amely szerint locsolással akarták elhallgattatni a Jézus feltámadását hirdető jeruzsálemi asszonyokat, illetve vízzel öntötték le a Jézus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vivő asszonyokat.