Két év elteltével ismét ellátogattunk a sokácok messze földön híres farsangi fesztiváljára. Jóval nagyobb tömeggel találkoztunk, mint korábban ebből is az látszik hogy népszerűsége ennek a népszokásnak egyre nő. Előzetes számítások szerint, mint egy 80 000 látogatóra számítottak. Parkolóhelyet is csak a város szélén találtunk. Az utazási irodák buszokkal hozzák az érdeklődőket az ország különböző pontjairól.
Úgy gondoltuk a mi kislányunk is már elég nagy ahhoz, hogy egyéb következmények nélkül elvigyük magunkkal. Előzményként már az óvodában is meséltek a gyerekeknek erről a népszokásról.  Végül nem bántuk meg, persze ez köszönhető az első kedvesebb búsoknak, akikkel találkoztunk és cukorral kínálták a rémült gyereket. Azért a felvonulás alatt akadtak szemtelenebb és hangosabb busók is, akiktől azért félt, de ilyenkor nekik ez a dolguk.
Már kora délután figyelemmel kísérhettük a Dunán csónakokkal átkelő busókat. Ezt követően a Duna-parton és a környező utcákban iszonyú zajt keltve ünneplik a farsangot. A régi elöltöltős busó ágyú dörejére a különböző csoportok a főutcán át bevonulnak a város főterére, látványos felvonulás után a Kóló téren szétszóródnak a beöltözött busók, jankelék, maskarák.
Vendéglősök sátrainál hosszú sorok kígyóztak és élénk érdeklődés mutatkozott de azért a csülkös pacalból jutott nekünk is.
A  kimúlt telet jelképező fakoporsó vízre bocsátását még megvártuk és élményekkel gazdagodva tértünk haza.