Hurrá nyaralunk!!!!!
2013.07.29. 14:44
közeli helyeken dombokon hegyeken…
Világot látni jó dolog, de azért valljuk be, határon belül is van látni és szeretni való épp elég. Július elején eltöltöttünk pár napot a családdal Alsóörsön.

Korábban még nem volt alkalmunk a nagy tavunk északi partján nyaralni, de ebben az évben egy nagycsaládosoknak szánt pályázat útján lehetőségünk nyílt erre.
A szállásunkról inkább nem fogalmaznék meg véleményt. Ezzel kapcsolatban a párom fejezte jól ki magát, amikor ezt mondta: „attól hogy valami állami, miért kell feltétlenül sz...nak is lennie”. Az a tipikus, a 70-es években még teljes gőzzel működő, de mára már divatja múlt retro szálloda, falikúttal és madzagos wc lehúzóval. A szobáktól zuhanyfüggönnyel elválasztott, mosdóval egybe épített zuhanyzóval. Nem lehetünk telhetetlenek!- a célnak megfelelt és azért látszott rajta a sebtében felújítás is. Az ellátásra viszont, semmi panaszunk sem lehetett.
Egyébként is, amikor mi nyaralunk, sosem a szálláson van a hangsúly. Szeretjük felderíteni a környéket és keressük a ritka természeti értékeket.
Így jutottunk Balatonfüredre a Lóczy-barlangba– az Öreghegyi út végén fekszik, 1896-ban fedezték fel, majd Lóczy Lajos Balaton-kutató építtette ki. A mélyből feltörő langyos vizek oldották ki a barlangot. Az üstszerű oldási formák és a helyenként még megtalálható borsókövek is utalnak a kialakulás körülményeire. A 120 méter hosszú és 19 méter mély, sajátos klímájú fokozottan védett barlangot szép és változatos oldásformák, a hegy felépítését bemutató vékony réteges mészkőfalak jellemzik.

A barlang bejáratától nem messze jelzett turistaút (zöldháromszög) vezet fel a Tamás hegyen (317 m) álló, fából épített 3 emeletes Jókai kilátóhoz, ahonnan jó volt lenézni a Balatonra, Balatonfüredre és a Tihanyi - félsziget irányába. Érdemes volt felmenni!

Sokat kirándulgattuk, a veszprémi állatkertbe is ellátogattunk. Itt találkoztam először a Kapibarával a vízidisznóval, akinek úszóhártya van az ujjai között és a húsát bizonyos népek böjti ételként fogyasztják, mert húsát a hal húsával egyenértékűnek tekintik.

Egyik napon Tihanyba felmentünk az apátsághoz, hogy a Visszhang-dombon lévő Echó-kőtől kiabáljunk egyet t-kettőt. Kisebb nagyobb sikerrel. De egyszer mintha…

Echónak a helyiek nevezték a visszhangot, de már Csokonai Vitéz Mihály is így hívta.
Az elkiáltott szavak a több mint 300 méterre lévő apátság északi oldaláról verődnek vissza, 2 másodperc alatt téve meg az oda-vissza közel 700 méteres távot. A visszhang optimális esetben hétszer verődött vissza a tihanyi templom oldaláról.
Ismered a legendáját?
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű királylány. Ám hiába jártak messze földről csodájára szépségének, senki sem válthatott szót a szépséges hajadonnal, mert néma volt. A Tihany környéki dombokon legeltette aranyszőrű kecskenyáját.
Megpillantotta egyszer a lányt a Balatonból kiemelkedve az ősz hullámkirály. Kért egy korsó kecsketejet beteg fiának, cserébe – ígérte – feloldja a hajadont a némaság alól. Így is történt. A királyfi azon nyomban erőre kapott a kecsketejtől, a lány pedig csengő hangon megszólalt. Az ifjú, amint megpillantotta a lányt, beleszeretett, de a királylány szívét kevélység töltötte el. Nem állt szóba senkivel, kegyetlenül elutasította a hullámkirály fiát is, aki belehalt bánatába.
Szörnyű haragra gerjedt a király: megátkozta a kegyetlen leányt és egy sziklába zárta. A gazdátlanul maradt aranyszőrű nyáj a Balatonba veszett, a kecskék körmeit (patáit) azóta vetik partra a tó hullámai. És a gőgös királylány? Nem látta azóta emberfia. Fogott rajta a király átka: ahogy korábban senkivel nem ereszkedett szóba, úgy a sziklába zárva készségesen felelget minden arra járónak, aki megszólítja. Belőle lett ugyanis a tihanyi visszhang.
De mára már a terület beépítése és a fák lombjai, valamint a turisták zaja következtében egyre csökken.
Tettünk egy sétát Veszprémben az Óváros téren, felmentünk a tűztoronyba.

A fűzfői Serpa kalandpark és bob pálya is kihagyhatatlannak bizonyult. Korábban már egy ízben voltunk ott, azóta még egy pályával bővítették. Épült egy fa kilátó is, amelyről belátni a pályát és a környéket. Váratlan fényképet készítenek a gyanútlan lecsúszókról, ami azután az emlékbázisnál megvehető, hűtő mágnes, kép, kulcstartó és egyéb emléktárgy formájában, sőt utána pár napig az Internetről is letölthető.
Két bobozás között a 80m hosszú acélsodronyon is lecsúsztak a család hősei. Jó volt (nézni)!
Csuszás, mászás miegyéb… 500 Ft, sok nem sok nézőpont kérdése, de ma már egy körhinta a búcsúban is 500 Ft.
Szóval, azért terveztünk több parton kívüli programot is, de az alsóőrsi strand is megérdemel egy két szót.


A 2013-ban kékhullám zászlóval minősített strand kiváló, a víz jó minőségű, a partszakasz tiszta, biztonságos a homokos meder, de sajnos fizetős, mint az északi parton a legtöbb strand. Valamicskét a riviéra kártyával könnyítettek a dolgon, de azért egy ötfős család számára a napi fürdő belépő még így is jelentős kiadás.

Ott létünkkor a Hungária Cirkusz vendég szerepelt Alsóörsön és a fellépés délutánján az Indiai elefánt, mintegy csalogatóként, belépési engedélyt kapott a strandra. Nagy élmény volt gyereknek, felnőttnek egyaránt, amikor a több tonnás elefánt végig ballagott a fürdőzők között.

Így töltöttünk 6 napot a családdal a Balatonnál tartalmasan.
Igyekszünk minden évben úgy szervezni az életünket (és a pénztárcánkat), hogy a gyerekekkel közösen és nélkülük is elutazzunk valahova.
Jó dolog elutazni, de sajnos ez leginkább anyagi kérdés.
|