Advent a Hofburgban.
2012-ben is, mint az előző évben ismét Bécsben alapoztuk meg a karácsonyi hangulatot, csak most egy kicsit másként, más irodával, más időpontban. Karácsony előtt két nappal a Hofburg nevezetű programon vettünk részt. Csak ettől az irodától, csak ezen a napon 6 buszt indítottak különböző programokkal Bécsbe. Azt mondták jobb, hogy most megyünk, talán nem lesz már akkora tömeg, előző héten 17 busz vitte az utasokat Bécsbe. (Tehát van rá igény.) De nem is erről a részéről szeretnék írni, inkább egy izgalmas múzeumi felfedezőtúráról.

8 épületszárny, 19 udvar, 2600 helység alkotja a Habsburg-dinasztia egykori rezidenciáját. A Hofburg mintegy 600 éven keresztül volt a Habsburg birodalom székhelye, ma pedig, mintegy folytatva ezt az örökséget, az osztrák köztársasági elnök rezidenciája. Ma a komplexumban 5 000 ember él és dolgozik. Az épületegyüttes helyet ad a Spanyol Lovasiskola lipicai lovainak is és számos múzeumnak.
Egy 10,5 Eurós belépő jeggyel három felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt látogatunk meg. Itt élt Ferenc József és az ő Sisije gyermekeikkel és az egész udvartartással. Itt képviselték a Habsburgok birodalmát, és irányították annak politikáját.
Először az uralkodók személyes és udvari ezüstkincseiben gyönyörködhetünk.

Az 1848-as forradalom után beiktatott ifjú Ferenc József császár számára az első új szerzemények egyikeként 1850/51-ben rendelték meg ezt az úgynevezett „újfrancia asztaldíszt“.
Az aranyozott bronzból készült asztaldekoráció gazdagsága és díszítése tekintetében messze felülmúlja a többi asztaldíszt.

A monumentális milánói asztaldíszt 1838-ban, Ferdinánd császár lombard-velencei királlyá koronázása alkalmából rendelték. 30 méteres hosszúságban állítható össze.

Nagyon érdekes volt számomra az Állami terítékhez tartozó művészileg megalkotott, úgynevezett „császári hajtogatással“ készült asztalkendő, amelynek minden üregébe egy-egy aprósüteményt helyeztek. Ezt a hajtogatást kizárólag az udvar asztalainál és csakis a császár jelenlétében szabadott használni. Szigorúan őrzött titokként kezelték, amit csak szóban és kizárólag bizonyos kiválasztott személyeknek lehetett továbbadni. Ezt a hajtogatást ma is csak a koronás fők és az államelnökök hivatalos látogatásakor szabad használni és csupán két olyan személy van, aki ismeri – és őrzi is! – a hajtogatás titkát.

Majd végigjártuk a Habsburg császárok díszes szobáit. Ebben a teremben voltak a miniszteri konferenciák, amelyeken mindig a császár elnökölt.  A háttérben lévő nyitott ajtón keresztül az úgynevezett császári gardróbszoba látható, amelyben Ferenc József idejében azok a szekrények és fiókos szekrények álltak, amelyekben a császár ruháit tartották. Ferenc József szinte kizárólag egyenruhát hordott.

Kedvenc királynénk emlékét őrzi a Sisi Múzeum, ahol Erzsébet személyes tárgyai, sporteszközei, ékszerei és lélegzetelállító ruhái által még közelebbről megismerkedhettünk a legendás uralkodónő életével.

Biztonsági üvegbúra alatt megtekinthető az a reszelő, amellyel a gyilkosságot 1898. szeptember 10-én Luigi Lucheni elkövette.

A Sisi múzeumban megrázó volt látni a meggyilkolt császárnő a fekete kócsagtoll kabátját, mellyel a genfi tónál történt merénylet után letakarták és a Hotel Beau Rivage-ba vitték. A kabát gallérját és elülső szegélyét kócsagtollak borítják és a selyembélésbe bele van szőve a császárnő teljes neve.
Összességében jó volt belepillantani a császári élet (és az uralkodás) mindennapjaiba. A csoportvezetőnk egy órányi kalauzolás után szabadjára engedett bennünket és a hátralévő időben belevetettük magunkat a vásári forgatagba. Az időnkből mindössze két egymáshoz közeli karácsonyi vásár meglátogatására tellett a Bécsben ez idő tájt megrendezett 21 vásárból. Így, csak egy lila és egy fehér bögrével szaporítottuk a gyűjteményünket. Az egyik a Maria-Theresien-Platzon lévő karácsonyi falu. A másik a Rathausplatz fénylő mesevilága kb. 150 standdal.

Haza indulás előtt még bejártuk a fénylő belvárost.

Tiszteletünket tettük a Stephansdomban.