Karantén után szabadon!
Pünkösd a Mátrában.
Miután lazított a kormány a vírus miatti elszigeteltségen és egyre-másra nyitnak a turista helyek az országban, mi is felébresztettük téli álmából a lakóautónkat. Eltekintve egy-két apróságtól pl. hogy a téli féléves leállás után az akkumulátora nem tudott észhez térni, viszonylag útrakész volt. Egy másik akkumulátorral áthidaltuk a problémát, de levontuk a tanulságot arra vonatkozólag, hogy nem szabad fél évig nyugton hagyni, mert tönkremegy.
Hosszú, maradj otthon! – időszak után, bemelegítésnek a mátrafüredi Sástó kempingre gondoltunk! A facebook csoportban olvasottak után jött az ötlet, és ha már délen lakunk irány Észak-Magyarország, mert ha északon laknánk valószínű déli kempinget kerestünk volna. Ajánlatot kértünk a Mátra Sástó kempingtől. A kemping 530 m magasan fekszik, közvetlen a Sástó szomszédságában, nagyon szép környezetben. A tó és környéke évszázadok óta az Északi-sark felé tartó afrikai madárvilág egyik kikötőhelye. A Sástó kilátó - ami egykor volt olajfúró-torony Algyőn - sajnos felújítási munkálatok miatt nem volt látogatható.
A kempingbe való becsekkoláskor csodálkoztunk, hogy a telefonban egyeztetett klubkártyánkra nem kapunk kedvezmény, viszont egy másikra, a Klikk-es kártyánkra kaptunk 10%-ot és mivel visszatérő vendégként kezeltek minket plusz még 5%-ot.
Előzőleg telefonon egy hatalmas, kb. 100 m2-es parcellát foglaltunk, mert a lakóautó mellett egy sátrat is állítottunk. A recepción kaptunk egy kulcsot az áramhasználathoz, de a helyünkön lévő villanyóra szekrényhez nem passzolt. Nos, akkor vissza a recepcióra. Kiderült, azért nem illik a látszólagos helyére, mert egy új elosztót kellett volna keresnünk, ami a kerti csap hátuljába van beépítve.
Letáborozásunk után rögtön felderítettük a kemping kerítése mellet elterülő Sástót. Kis híddal, kacsákkal nagyon festő kis tó. Sok helyen még horgászhatónak hirdetik, de ma már nem lehet benne horgászni. A tó a barna varangyok (1964 óta védett állat) szaporodási helye. A környező erdőterületekről vándorolnak ide a Sástóba, akár több kilométert is megtesznek vándorlás közben. 1,5 kilométer hosszú békamentő alagutat és terelőfalakat építtetett annak érdekében, hogy biztonságossá tegyék a varangyok vonulását. Korábban ezerszámra pusztultak el az úton. Errefelé békaveszélyt jelző táblák is vannak kihelyezve az utak mentén.
Még az időjárás-előrejelzés sem tudta lelohasztani a kedvünket. Ráadásul, wellness is volt a kempingben, gondoltuk rossz idő esetén majd jól jön. De csak térítés ellenében lehetett igénybe venni és nem is volt olcsó. Ráadásul, a járványügyi intézkedéseket szigorúan be is tartották és 5 fő lehetett egyszerre a medencében. Arra a döntésre jutottunk, hogy ezt a részét inkább hanyagoltuk, pedig jól esett volna a meleg fürdő, mert helyenként nagyon lehűlt az idő.
Wellness helyett inkább a természetnek hódoltunk. Reggeli után, mintegy kötelező programként felmentünk a 8,5 km-re lévő Kékestetőre. Kb. 10 éve voltam ott utoljára. Megejtjük a szinte kötelező fotózkodást a piros, fehér és zöld színű Csúcskőnél. Ezen a sziklán látható egy emléktábla is, amely azt hirdeti, hogy a hegytető egy Nemzetközi Sri Chinmoy Békehegy.
Mit is jelent ez? Sri Chinmoy sportoló, aki arra bátorítja tanítványait, hogy sportoljanak. Inspiráló vezetésével a Sri Chinmoy Marathon Team utcai futóversenyek százait rendezi világszerte, beleértve a világ leghosszabb futóversenyét is, amelyen a futók 3100 mérföldet teljesítenek. A Sri Chinmoy Marathon Team szervezi meg minden második évben a Sri Chinmoy Egység Otthon Világbékefutást is, amely egy világméretű váltófutás. A kézről kézre adott békeláng a világ 80 országában sok ezer kilométert megtéve keresztbe-kasul bejárja a világot, és emberek százezreihez juttatja el a világbéke üzenetét. A futás mottója: "Tégy egy lépést a békéért, tied az első lépés!" A Peace Run üzenetétől ösztönözve hivatali személyiségek városokat, hegyeket, parkokat, tavakat, repülőtereket és hidakat szentelnek a világbékének világszerte. Így lett "Békevirág" a budapesti Népstadion, és Kékestető is.
A TV torony bejáratánál szembesülünk azzal a ténnyel, hogy senkinél nincs maszk, mert az autóban maradt. Miután minden együtt van, 700 Ft-os belépő ellenében bebocsájtást nyertük a vasbeton és acél szerkeze. Lifttel felmegyünk a 45 m magasan lévő nyitott körteraszra (mint egy 10 emeletes panelház teteje) innen ráláthattunk a Kárpátokra és a végtelen alföldre.
Lefele elfogyasztottunk egy kávét az üveges kör teraszon, ahol presszó működik, valamint egy 8000 darabos minipalack-gyűjtemény (ami nem esett utunkba, így hát meg sem néztük.)
Pár mondatnyi TV torony történelem:
-1888-ban megépítik (keményfából) és 20 m magasságig emelkedő Vass-kilátót. Nevét a Vass József népjóléti miniszterről kapta.
-1926-ban menedékkunyhóval bővítik a tornyot.
-1938-ra életveszélyessé vált a torony és bezárásra került, majd a világháború alatt lebontották.
-1958. építenek oda egy antennatornyot az volt a legmagasabb építmény a Kékesen, akkor még kilátótorony nem üzemelt. Kizárólag a Távközlési Kutató Intézet nyolcemeletes tornyából, külön engedély birtokában volt lehetőség körbetekinteni.
-A mai formában ismert, 180 méter magas Kékestetői tévétorony 1981-ben került átadásra, ami kiváltotta a korábbi antennatornyot. És annak közvetlen szomszédságában került felépítésre.
Onnan a 29 km-re lévő Ilona völgyi vízeséshez mentünk. Az Ilona völgy bejárata a Károlyi kastély (Rákóczi-fa) mellől indul és egy székely kapu jelzi. Aszfaltos úton, kocsival mentünk a Szent István-csevicéig. Ott vizet merítettünk a kerekes kút, záptojás szagú, érdekes ízű, kalcium-hidrokarbonátos vizéből, amely a Széchenyi-hegyből fakad.
1798-ban elemezték először és kiderült vulkáni utóhatások terméke. Ez a Parádi víz, aminek Parádsasvár a hírnevét köszönhette. Több mint kétszáz éve különféle emésztőszervi megbetegedések kezelésére használják. Innen gyalog indultunk az Ilona patak mellett, nagyon szép gesztenyefasor között a 2 km-re lévő 8-10 méter magas andezitből álló, mohával vastagon borított, sziklafalon lezuhogó Ilona-völgyi vízeséséhez.
 
A kutyától a gyerekig mindenki élvezte.
A kempingben visszatérve saját készítésű, meglepetés hamburger volt a vacsoránk. Szerencsére a kinti sütögetést az időjárás is megengedte.
Reggel a szomorkás idő miatt úgy döntöttünk, hogy kisajátítjuk a kemping konyháját és a reggelit ott készítjük és fogyasztjuk el.
Kocsival bemegyünk a 3 km-re lévő Mátrafüredre, hogy egy rövid kis túrával megkeressük a Bene vár romjait. Eredetét illetően hozott anyagból dolgoztam, éppen csak azt nem tudtam pontosan, hogy jutunk el oda. Mivel semmilyen jelzést nem találunk a célpontunkat illetőleg, a kisvasút állomásán érdeklődünk. Azt a tájékoztatást kapjuk, hogy olyan, hogy Bene vár olyan nincs, csak egy Bene vár étterem létezik itt nem messze. Tudom, hogy a romoknak ott kell lennie, olvastam róla. Az is olvastam, hogy útban esik egy Máriácska szobor is. A szoborról már a vasutas néni is tudott és az ő útba igazítása alapján, az Akadémia utcán felfelé elindultunk a kb. 2 km lévő szoborhoz. Azt kell tudni róla, hogy a Máriácska egy varázserővel bíró híres zarándok-és búcsújáróhely.
“Állj meg vándor, ki erre mégy,
Mondd szívedből: Üdvözlégy!”
Eredetileg a végzetesnek vélt, gyomorbajából kigyógyult gyöngyösi Kossa József és családja állította hálából 1903-ban. Közigazgatásilag Gyöngyöshöz tartozó Mátrafüreden "1713-tól tartják a Bene-búcsút. Ennek rendje az volt, hogy reggel 7-kor elindult Gyöngyösről a Nagytemplomból a körmenet a 6 km-re található Mátrafüredre. Ott 10 órakor ünnepi szentmisét mondtak, majd eltöltötték családiasan az időt, végül kimentek a Máriácskához, ott délután 3 órakor elimádkozták a Lorettói Litániát és a körmenet visszaindult Gyöngyösre. Később a kommunista rezsim ezt a körmenetet betiltotta. 2008. június 22-vel a Bene-búcsú keretében újra ellátogathattak a hívek a Máriácskához, ahol akkor, és az óta is elimádkozzák a Lorettói Litániát.
A jó levegőn, a Bene patakocska csobogása, madárcsicsergés kíséretében tovább megyünk bízva, hogy megtaláljuk a Bene várromokat.
 
Már a turistajelzéseket is magunk mögött hagyjuk. Egy különleges kilátóteraszra bukkanunk ahonnan ráláttuk az egész Mátraaljára. Mindeközben egy őzike lesett minket a lombok közül, hosszan és kitartóan. Ott jól elidőzünk, közben észre sem vettük, hogy a kutya elkószált mellőlünk. Távolból a völgy felől nyüszítő sivalkodást halottunk, nagyon ijesztő volt, ahányan voltunk annyi fele rohantunk a kutyát megkeresni. Végül hosszú percek múlva lihegve, csapzottan megérkezett és látszólag nem értette miért örülünk neki annyira.
Mivel az idő már erősen délutánba hajlott, majdnem visszafordultunk feladva, hogy megtaláljuk a Bene várat, amikor egyszer csak feltűntek a falmaradványok.
Az ötszög alaprajzú, 40x45 méteres kiterjedésű, kőből épült várat kettős, száraz árok vette körül, amelynek nyomai napjainkban is kivehetőek. A vár történetéről, amit tudunk, az sem biztos, de minden esetre szívesen barangolom be képzeletben az akkori életét. Csodálom a régmúlt időket idéző köveket. Egy monda is kötődik ehhez területhez, ami a kunokkal megharcolt Szent László király, csodatételéről szól. A Hármas-forrás fakasztását - melyből a Szár-patak, ma Bene-patak ered - meséli el. Olvassa el, akit érdekel.
A várbérc keleti lábánál a Csatorna-patak, a nyugatinál a Szomor-patak folyik, a vár helyétől délre egyesülnek Bene-patakká.
Most pedig jön egy kis romtörténet:
A honfoglalás idején ajándékozta Árpád fejedelem az egyik vezérének (Edömér)a nagy erdő területet. Edömér unokája volt Bene vitéz, aki az akkori földvár névadója volt és vélhetően az első tulajdonosa is. Majd Tatárjárás során a vár elpusztult. Az Aba nemzetségben élő Csobánka család építette újra és lett az otthona. A vár a fénykorát az Anjou Károly uralkodása alatt élte miután a Csobánkáknak menekülni kellett. Az uralkodó Szécsényi Tamás főnemesnek ajándékozta és ekkor már jelentős értéket is képviselt. Ezt követő években már gyakran cserélt gazdát és a későbbi tulajdonosok keze alatt már hanyatlásnak indult. Vélhetően a husziták rombolták le, valamikor mert 1497-ben már elhagyott várhelyként említik.
Bene vára tehát egy olyan kisméretű nemesi magánvár volt, amely a Csobánkák uradalomszervező tevékenységének köszönhette létrejöttét és valószínű, hogy a szomszédos Pata várában meghúzódó huszitáknak köszönhette a vesztét.
Az ásatások során előkerültek az egykori palota maradványai, valamint egy ciszterna. A romvár ma szabadon látogatható. 471 méter magasságban.
Az 1982 és 1992 között Szabó J. János régész vezetésével elvégzett feltárások és ásatások nyomán előkerültek a vár falmaradványai, amit konzerváltak. A napvilágra került tárgyi emlékeket – cserép- és üvegedény-töredékeket, fémtárgyakat – a gyöngyösi Mátra Múzeumban lehet megtekinteni.
A legkülönösebb lelet talán egy Szíriában készült pohár töredéke, amely sötétkék üvegből készült, arannyal szegélyezett arab írással díszítették. Kor a 13. század elejére tehető, hazánkba valószínűleg II. András keresztes háborúinak során jutott el.
Leérve, Mátrafüreden leülünk egy kis kávézó kerthelységében egy pihenőre. De a fáradt vándorok egy ilyen kemény nap után nem maradhatnak éhen, ezért a kempingbe visszatérve csülkös babot főzünk, amit a szemerkélő eső miatt a sátorban fogyasztunk el. Éjszaka erős szél fújt és az eső is esett. Szerencsére a frissen beszerzett sátor jól vizsgázott, nem ázott be és a szelet is jól bírta. A reggeli összecsomagolásunk után még felkerekedünk egy utolsót szívni a Mátra klimatikus gyógy levegőjéből. Libegőhöz indulunk.
A kempingtől egy 100 méterre van a libegő végállomása, ami felvisz a sástói kőbánya területén nyílt Oxygen Adrenalin kalandparkba. A libegőt tavaly májusban adták át, hossza kb. 450 méter, az áthidalt szintkülönbség 50 méter, a menetidő egy irányba mindössze 7 perc. A kalandparkhoz tartózó élményelem kétség kívül Magyarország legrövidebb felvonója. Azt olvastam, hogy libegő önerőből épült egy vállalkozás finanszírozta, így az sem érdekes, hogy nem tarozik hozzá sípálya.
A kalandparkban kőpengőben számolnak. Korrektek az árak. Nem éreztem lehúzónak. 1 kőpengő 600 Ft. A belépő is 600 Ft, ami felhasználható. A többiek mentek egy kört a bob pályán. Utána tutajoztunk (majdnem víz alatt). Számomra nagy élmény volt a függőhíd. Nem féltem annyira, mint gondoltam azok után, hogy előtte lentről láttam, hogy 1 óra hosszáig tartott levonszolni róla valakit. Mivel a deszkalapok között, amire lépkedtünk volt távolság, így fel kellett vennem a kutyát. Valószínű csodálatos volt a kilátás, de nem mertem szét nézni. Fantasztikus volt.
A híd 183 m hosszan és 18-28 m közötti magasságban íveli át a sástói kőbánya katlanát, mely Magyarországon egyedülálló, és Európában is kevés hozzáfoghatót találunk. Szinte még fel sem oldották a járványügyi korlátozásokat annak ellenére sok ember volt a kalandparkban és kávéért is sokáig kellett sorban állni. Sehol nem tartották be a 1,5 m távolságot. Kalózhajón jó vizesek lettünk. A fiúk lőttek párat a paintballal. Élményekben gazdag volt ez a délelőtt, de sajnos indulnunk kellett hazafele és arra gondoltunk, még megkoronázzuk ezt a hétvégét egy finom ebéddel. A Benevár éttermet választottuk helyszínül. Az asztalra nem kellet sokat várni, de a kajára annál inkább. Még így is, hogy minden második asztalhoz szabadott csak ülni. Elfogadható árak voltak. Behúztunk egy békacombot és egy kakashere pörköltet kipróbálás képen. Nagyon finom volt. A békacomb evésben kezdő vagyok.
Kóstolót kaptam, azt mondanám, hogy az íze csirke és a hal között van félúton és csak remélni tudom, hogy nem a barna varangy combját kóstoltam meg. A párom steaket kért nem járt túl jó vele, mert a két szeletből az egyik rágós volt.
A változékony idő ellenére is tartalmas pünkösdi hosszú hétvégét mondhatunk a magunkénak. Nem beszélve arról, hogy ennek a rövid kirándulásunknak az alkalmával volt szerencsénk találkozni ” Magyarország legjei…” közül többel is.
Mint például:
- Magyarország legmagasabban fekvő természetes vízesése.
- Sástó Magyarország legmagasabban fekvő tava.
- Magyarország legmagasabb pontja, a Kékes.
- Magyarország legrövidebb felvonója.
- Kékestető Magyarország egyetlen magaslati klímájú gyógyhelye
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Szantoríni 2020.
Súgó
