Ezen a vidéken éltek egykor a gigászok, az istenek ellenségei. Az ellenük vívott harcban vesztette el Poszeidón tengeristen háromágú szigonyát, igy keletkezett a Chalkidiki-félsziget. Az őrjöngő Athosz gigász egy hatalmas sziklarögöt dobott az istenekre. A gonoszok eltakarodtak, a "lövedék" ottmaradt Athosz szent hegyeként.Chalkidiki paradicsomává vált.
MAGYARNYARALTA SARTI!
Eljött az ideje, hogy leporoljuk a napernyőt és a békatalpakat, ugyanis görögföldre készültünk.
A Görögország kedvelők nagy többsége járt már a Halkidiki-félszigeten. Annak is a középső nyúlványán. Ez a földnyelv Poszeidon fiáról Shitonról lett elnevezve. A célállomásunk Sarti.
Erről a kis halászfaluról már nehéz újat írni, mert nagyon sokak által ismert hely. Olyannyira fel vannak készülve ránk, magyarokra, hogy az étlapokon második nyelvként szerepel a magyar.
Akkor miért is írok Sartiról, hisz úgy is tudja mindenki? Mert a mi szemünkkel látott és mi általunk tapasztalt dolgokról szeretnék írni, arról, hogy mi hogyan éltük meg ezt a magyarok által annyira kedvelt helyet.
Az ottlétre a június közepe tökéletes választásnak bizonyult. Ekkor még sem túl kevés, sem túl sok, az emberekből egy nyaralóhelyen. Volt hely bőven a tavernákban és voltak szabad napozóágyak.
Este 10 óra után indultunk Bács-Kiskun megyéből és görög idő szerint délután 2 órakor érkeztünk. Mindenkinél személyigazolvány volt és ez nem jelentett gondot Makedóniában sem. Újdonság, hogy Makedóniában, minden autópálya kapunál ingyenes wifi hálózat található.
A határokon összesen 1-1,5 órát várakoztunk és könnyebbséget jelentett, hogy nem kell már Belgrádon keresztül menni, mert megépült az elkerülő.
Előre leírom, hogy a görög politikai helyzetből az égvilágon semmi nem érzékelhető, sem útközben, sem Sartiban.
Itthon tankolt üzemanyagunkkal elértük a Halkidiki félszigetet és ott újra tankoltunk 1.44 euróért gázolajat.
Miután üzemanyag terén biztonságba voltunk a következő állomás egy nagy bolt, ahol az első dolgunk volt megvenni egy 2 literes ouzót.
Beérve a faluba megkerestük a Sithon irodát, megkaptuk a kulcsot a Vrachakia apartmanunkhoz.
Az kell mondanom, hogy a legalapabb felszereléssel (mint ahogy a többi is) el volt látva. Ami a konyhában két serpenyőt és egy 5 literes fazekat jelentett ebből az egyik serpenyőt utólag pótolták kis edény gyanánt.
A fürdőszoba akkora volt, hogy wc-n ülve is lehetett zuhanyozni. Nekünk ez tökéletesen megfelelt, mert az apartmanban eltöltött időt igyekeztünk a minimumra szorítani.
Viszont a kilátás a tengerre mindenért kárpótolt. Csak egy kicsi vadnövényes focipálya ékelődött a tenger és az apartmanunk közé. És most először az utazási iroda által leírt, tengertől mért távolság megfelelt a valóságnak, ami 80 m volt.
A srácot, aki a tulajdonosnak mondta magát, Kostának hívták és egy bárt is üzemeltetett a parton. A második napon olyan görög vendégszeretetben részesített bennünket, hogy azt egy darabig nem felejtjük el, az, biztos! Fojt az ouzo és a Mythos.
A szúnyogok áldatlan jelenlétéről, ami a tenger mellett elég ritka, már az első éjszaka meg bizonyosodtunk. Összecsipkedték az egész családot.
Az utazás okozta stressz helyzetet kialudva lementünk a partra és elég jól ott is felejtettük magunkat a langyos tengernek, hideg sörnek, görög zenének és gyönyörű tájnak (szemben az Athos heggyel) köszönhetően.
Nem beszélve arról, hogy a napozóágyakat fogyasztás ellenében lehetett használni. Minden adott volt, hogy ott a parton jól érezzük magunkat. Ezen felül barátunk Kosta, mindig kedveskedett valami rágcsálni valóval; chipsel, mogyoróval. A gyerekekhez különösen kedves volt és mindenféle nyalánksággal kényeztette őket.
Este bejártuk a környéket. Új Sarti és Sarti régi városrésze között csupán pár száz méter van és egy nagyon keskeny folyó. A mi apartmanunk pont a kettő között helyezkedett el. Az óváros végében található szép kis templomba többször is megpróbálkoztunk bejutni, de mindig zárva volt.
Ha tengerközelben vagyunk általában megengedhetetlen számunkra, hogy ne tengeri ételeket együnk, de Görögországban nem enni gyrost az bűn.
A muszaka pedig az egyik kedvencem.
Sartinak van egy jól ellátott halboltja, ott lehetőségünk volt kedvünk szerint vásárolni rákot, kagylót, halféleségeket. Nagyon kedves volt az eladó, mert pillanatok alatt konyhakésszé varázsolta, ami nekem bizony eltartott volna egy darabig, így is művészet volt ezekből a nyersanyagokból a kis rezsón vacsorát varázsolni.
Ajánlom mindenkinek, hogy az éttermek kínálatából a rántott kagylót kóstolja meg nagyon finom. Az étlapon ugyan rántott kagylónak volt írva magyarul, de valójában lisztbe volt forgatva és megsütve.
Desszertnek bonusz gyanánt tejbegríz kockákat kaptunk nutelával leöntve.
Sarti összes tavernájában kockás terítő volt az asztalokon, ami nekem nagyon hangulatossá varázsolta a helyet. Amint megszólaltunk magyarul már is ott termet egy magyarnyelvű pincér, magyar étlappal a kezében.
Az óSarti részen a tengerrel párhuzamosan 4-5 utca húzódik telis tele tavernákkal, ajándék boltokkal, fagyizókkal. A görög nénik, úgy ahogy kell, ülnek az utcán és nézelődnek. Hogy miért jár a legtöbbjük feketében, azt nem tudom.
Az újonnan épült apartmanházak közé beékelődik egy-két kicsi görög házikó, ami még a régi halászfalu maradványa.
Nagyon hangulatos látvány nyújtanak a házakat befutó színes bougainvilleák.
Egyetlen fakultatív programon vettünk részt a Blue lagoon elnevezésű hajókiránduláson.
Végig hajóztunk az Athosz-heggyel szemközti keleti part mentén, Vourvouron és Sarti között 30 kilométeren át, ahol egyetlen város vagy falu sincs, csak néhány kemping és Chalkidiki legpompásabb strandjai.
Odafelé kis pihenő a narancspartnál, lehetett ugrálni a hajóról, majd egy üveg tengerbe dobott borért ment a verseny.
Majd tovább hajóztunk a Diaporos szigetre. Vourvourounál ez a kicsi lakatlan sziget lett a szerelmem a fehér szikláival és a fehér homokjával, leírhatatlanul festői látványt nyújtott. Egész sünházakat és a legszebb kagylókat ott sznorkerezték össze a gyerekek. Maradtam volna még szívesen egy ideig, nagyon szép volt!
Még odafele a hajón elmondták (Leo az idegenvezetőnk) ha gyűjtünk piros szájú tengeri sünt, akkor azt a kapitány elkészíti nekünk. Ez annyit jelentett, hogy késsel kikaparta a narancssárga színű ikráját, öntött rá olívaolajt és citromlevet, ás adott mellé egy darab kenyeret, hogy mártogassuk ki. Főként a fiúk, mert jó hatással van a férfiasságra. Nagyon különleges volt.
Fürdés és pihenés után tovább hajóztunk, majd piknikezni kötöttünk ki egy helyen, ahol elkészítettük közösen a vacsorát.
A kapitány és társai a hajón sütötték a souvlakit, a nők görög salit készítettek. Majd behúzódva az árnyékba egy pohár bor kíséretében elfogyasztottuk.
Visszaúton még tettek egy kísérletet, hogy megtanítsák a sirtakit a vendégeknek, de pár hősön kívül már mindenki nagyon fáradt volt. (és az indulás előtt beígért uozo is elmaradt)
Ha idegen országban járunk, szeretünk szétnézni a helyi piacon, Sartihoz legközelebb, Neos Marmarasban van csütörtökönként, a város kishajó kikötőjében a piac.
Végig a tengerparton húzódik és a zöldségtől a ruhákig, minden megtalálható benne.
A Toroneoszi-öbölben fekvő Neos Marmaras egy gyönyörű görög kisváros, érdemes felkeresni legalább egy napra. A jelenlegi állandó lakosok száma körülbelül 3000 fő. Maga a látni való ott, a falu, a hangulatos dombra épült házakkal.
A falu körül számos kikötő és gyönyörű a fenyőfáktól zöldellő part található. Tengerpartja minden évben elnyeri Európa kék zászlaját.
Miután szétnéztünk a piacon, megettük a napi gyrosunkat, felmentünk a Marmaroshoz kb. 10 percre lévő hegyi kis faluba, ahonnan jól rá láttunk a teknősbéka-szigetre.
Más néven „Kelifosz szigete” ami kb. 2 km-re fekszik Neos Marmarastól. Nevét alakjáról kapta, amely egy teknősbékára hasonlít. Köves, meredek, de tele van lucfenyőkkel és vadon nőtt olajfákkal. Ma a szigeten kígyókat tenyésztenek.
Sartitól északi irányban kb. 2 km-re kinéztünk egy kicsi öblöt, ami első ránézésre elég megközelíthetetlennek látszott gyalogosan. A főút mellől, egy útnak nem nevezhető vízfolyáson haladtunk lefelé, bátran, kígyóktól sem tartva, buja, szúrós aljnövényzet között a partra.
A meredek partszakaszon többször elbizonytalanodtam a 3 éves gyerekkel a kezemben, de végül aztán meghódítottuk a kicsi öblöt. Nem tudom, hogy ez több hónapra jellemző-e de rengeteg pillangó volt minden felé, bokrokról közeledésünkre tömegesen repültek fel a pillangók. Most láttam először tengeri uborkát, hát, ami azt illeti… nem egy szép látvány.
A Sithonia félszigeten egymást érik a szebbnél szebb strandok, öblök. Nehéz lenne mindegyik nevét megjegyezni, legtöbbje a térképen sincs jelölve. Aki autóval van annak könnyű a dolga, mert elindul egy irányba a part mentén és felfedezi saját maga számára a kis paradicsomokat. Destenika, Kalamitsi, Kriaritsi, Tigania, Linaraki, Pigadaki, Sarti Beach, Kavourotripes, Armenistis és a Platanitsi.
Mindegyik más és a homokszemek mérete és színe is öblönként változik, a nagy szemű sárgától a porszerű fehérig. Mi is ezt tettük, bár Sarti strandja is szerintem nagyon jó.
Ép egy ilyen kirándulás alkalmával egy különleges helyre lettünk figyelmesek, sehol nem láttam még ilyet! Sarti déli felén kimenve úgy 15-20 km távolságra Christina Beach mellett a dombokon egy labirintusnak tűnő úthálózatot láttunk. Ne pár utat képzelj el, hanem egy teljes hálózatot! Semmi más, csak utak és csatornarendszer egy városméretű területen. Pár helyen még lépcsők is vannak. Olyan volt az egész, mint egy "Halott Város", mintha valami katasztrófa eltüntetett volna egy egész várost.
Több alkalommal is megálltunk és néztük a hegyi kecskéket, mert amit műveltek a sziklákon, az kész mutatvány volt.
Ajánlom mindenkinek ezt a görög nyaralóhelyet, főként, aki fél elindulni külföldre, mert nem beszél más nyelvet.
Nem fog csalódni, az emberek kedvesek a táj gyönyörű a tenger tiszta. A tengerpartból biztosan mindenki megtalálja a neki megfelelőt.
A gyrost és a Mythost senkinek sem szabad kihagyni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Szantoríni 2020.
Súgó
