Fontos az elején megemlítenem, hogy ezt a kirándulást a munkahelyemtől kaptam, amiért hálás köszönettel tartozom.
Már nem emlékszem a pontos indulási időre, de arra viszont igen, hogy egy régi ismerőssel találkoztam a sofőr személyében, ő vitt minket Bp-ig, korábban már egyszer utaztunk vele Horvátországba (Dvrenikbe).
Tehát, Kecskemétről indultunk szeptember 20-án 6 csaj (kolleganők), majd Pesten átszálltunk egy másik buszra. A Budavár Tours irodánál fizettük be az utat, de a társirodájukkal, a Zeppelinnel utaztunk.
Na szóval, 11.10-kor érjünk a Rába-füzesi határhoz, ami ellőtt 20 perc pihenőt tartottunk.
Ausztriában megállunk a Rosebergernél, háromnegyedóra pihenő, kaja egy gyorsétteremnél.
A következő megállónk alkalmával Pillachnál letértünk a Wörthe-tó felé, ami 20 km hosszú és 1,5 km széles, nagyon szép tavacska. Klagenfurtban a Karinthia tartományban van.
Fél óra pihi, utána indulunk tovább Udine felé az Osztrák-olasz határhoz.
Az idegenvezetőnk Dani, folyamatosan mesélt, mikrofonba érthetően és nagyon érdekes dolgokat. Sajnos, túl sok volt az infó ahhoz, hogy tudjunk vele mit kezdeni. Sokan bele is aludtak. Rengeteg történelmi dolgot mesél végig a 7 nap alatt.
Elhaladtunk Velence mellett 18.45-kor, amelyről szintén nagyon sok érdekességet hallunk.
Többek között, hogy Velencét a jégkorszak alakította ki, 120 szigetből áll. Ezeket a lagúnákat később összeépítették. Eleinte fából építkeztek, később a tűz miatt már nem. Velence nagyon sok művészt adott, pl. Tizianót 1575. Velence védszentje Szt. Márk, akit 828-ban hoztak haza Alexandriából disznózsírban. A Szt. Márk templom kincstárában tartották a pénzt, amit Napóleon 1797-ben kirabolt.
Megérkezés 1100 km után esti órákban Bologna környéki szállásunkra Riovegioban, a hotel neve, Il Parco.
Másnap (szeptember 21. péntek) reggeli után indulás, az úti cél Orveito-Nápoly.
Rómától 100 km-re északra fekszik Orvieto, egy vulkán alkotta tufa hegy csúcsán, méltán emlegetik „Itália csodája ként”. Kis vasúttal megyünk fel a középkori városba, és megnézzük a Dómot, amelyet az etruszkok 100 év alatt építettek fel. Hatalmas, az olasz gótika egyik legszebb alkotása. Az egész katedrális engem lenyűgözött a monumentális csíkos falaival.
Orvieto valamikor Etruszk település volt és itt volt a fővárosuk. Bemegyünk a Dómba. Megnéztük Signorelli (Ő az első reneszánsz festő), utolsó ítélet című freskóját és az Bolsenai csodából az oltárkendőt. A hátralévő időben sétálunk a középkori városban, iszunk egy hamísítatlan olasz kávét.
Folytattuk utunkat Nápoly felé, megváltoztattuk a programot és Solfatára helyett, beiktattuk Montecassinót. Megállunk Montecassinoban és a 9 km-es szerpentin úton, felmegyünk a híres Montecassino kolostorba 519m magasságban.
A kolostort az 500-as években építették és a középkorban a bencés rend tudományos központja volt. Utoljára,(mert korábban többször is helyre állították már) az 1727-ben újra épített pompás templomot, szép festményeivel együtt nemzeti tulajdonná nyilvánították, és az ott lakó 30 szerzetes őrizetére bízták. Bent láthattuk azoknak a királyoknak a szobrait, akik segítettek a helyreállításban. 1944-ben az amerikaiak teljesen lebombázták, csak Szt. Benedek kriptája maradt éppen, majd a német csapatok állomásoztak a romjai között. Csak megjegyzem, azt olvastam, hogy 934-ben a magyarok is ostromolták a kolostort és egyben lengyel búcsújáró hely is, mert nagyon sok lengyel meghalt itt.
15.40-kor megindultunk a szállás felé, amely a Sorrentoi-félszigeten lévő Pimontéban van, ahol 4 éjszakát töltöttünk. Hotel San Angelo Pimonte T:081879215422. szombat.
Fél 8-kor indultunk Pimontéból a Vezúv-hoz. Kr. után 79-ben volt a legnagyobb kitörése, ami megsemmisítette Pompejit. Eredeti magassága 2500 m volt, aminek fele lerobbant. A Vezúv lábánál Nápolyban 2 millió ember él, sokan a vulkáni talajon szőlőt termelnek. A Lakima Crhisti (Krisztus könnye) az egyik leghíresebb borfajta ezen a vidéken. A Vezúv 1944 márciusában tört ki utoljára. Az jósolják, hogy ebben a században újabb kitörése várható.
A 10-12 km-es úton felmentünk busszal 1050 méter magasságig, majd innen gyalog a kráter pereméig.
Időben érkeztünk, 9 órakor nyitott, belépőt nem kellett vennünk, mert sztrájkoltak a jegyeladók. 1277 m magasságba mentünk fel, ahonnan csodálatos látvány volt Nápoly és a Sorrentoi-öböl. 20 perces gyaloglással az arra kialakított úton elértük a krátert, nagy szárasság és por volt minden fele. Nagyon félelmetes látvány volt, ahogy gőzölgött egy-két helyen a kráter belseje, aminek az átmérője 600 méter mélysége 216 méter.
Emlékbe hoztunk lávakövet és a bejáratnál volt lehetőég vásárolni hitelesített vulkáni talajon termelt szőlőből készült bort.
„Nápolyt látni és meghalni”
Nápolyban az első dolog, ami feltűnik, hogy nincs egy épkézláb autó sem szinte mindegyik törött valahol. A közlekedés éppolyan temperamentumos, mint maguk az olaszok. Az idegen vezetőnk jelzi hogy vigyázzunk a táskáinkra, mert nagyon rossz a közbiztonság. Nápoly lakosságának nagy része tolvajlásból él.
Elsétálunk a Teatro San Carlo mellett, amely 1727-ben épült és Európa első és egyben legnagyobb színháza. 1815 és 1822 között Gioacchino Rossini volt az opera karmestere és művészeti vezetője. Az operaházat kétszer lerombolták, majd újjáépítették.
A színházzal szemben található a bevásárló csarnok, a Galéria Umberto. Ezt egy vasból és üvegből készült, több mint 56 m magas kupola fedi. Átsétáltunk alatta és lefényképeztük egymást a horoszkópos mozaikon.
Megnézztük az egykori királyi palotát kívülről, a Piazza del Plebiscitión. Ma ebben található a Nemzeti Könyvtár. Láttuk a királyi vár eredetiben megmaradt márványlépcsőjét.
A mellette lévő parkban hatalmas banánfák, pinea fenyők és cytas pálmák.
A királyi palota falában látható szobrok, nyolc különböző dinasztiához tartozó királyt ábrázolnak.
Megnézzük a Castel dell’Ovo-t (tojás vár). 1329-ből származó csillag alakú erődítményrendszer. A várat egy 100 m hosszú töltés köti össze a szárazfölddel, melynek elején két bástya áll. A legenda szerint nevét onnan kapta, hogy Vergilius egy tojást építetett az erőd falaiba, amely szerint, Nápoly addig marad fent, amíg a tojás sértetlen marad. Katonai börtön is volt valamikor.Az erőd ma a kongresszusi központnak ad helyet.
A várhoz jönnek a nápolyi új házasok fotózásra. Mi is nagyon sok ilye új párral találkoztunk.
Sétánk a Castel Nuovohoz vezetett. Az ötbástyás épület a Stazione Maritina kikötő közelében, az Anjou királyok rezidenciája volt. I. Károly Róbert építette13. században. Ma kiállításokat rendeznek benne. Az 1700-as években leégett, később a II. világháborúban bombatalálat érte.
A márvány diadalívet a két bástya között a XV. században azért építették, hogy megünnepeljék Aragóniai Alfonz győzelmét.
Pompei-be, az eltemetett városba folytatjuk utunkat egy angol nyelvű idegenvezető kíséretével. A város abban az állapotban került újra felszínre, ahogy a borzalom napján élete félbeszakadt. Pompei akkori lakossága kb. 20000-re tehető de a veszély közeledtével sokan elmenekültek a városból, és akik ott maradtak mind meghaltak. A várost 6 m magasan eltemette a horzsakő és a hamu. Hetekig sötétségbe borult minden a több millió tonna hamutól és mérges gázoktól. Akkoriban még nem volt szennyvíz hálózat és az utcára engedték a szennyvizet, ami miatt megemelték a járdákat, hogy ne folyjon be a házakba. Az átkelőknél nagyobb köveket helyeztek el és arra léptek(az volt a zebra).
Több órát sétáltunk a nagy melegben és porban. A főbb utcákon nagy volt a tömeg. Személy szerint nekem Pompejiben sokkal több időre lett volna szükségem. Hihetetlen számomra, hogy a feltárt város mennyire élőképet tud adni a múlt egy civilizációjáról. Az utcákat járjuk, belépünk a házakba, és érdekes volt a 2000 évvel ezelőtt használatos tárgyakkal kapcsolatba kerülni.
Megdöbbentő volt látni a vulkáni porral borított Pompei lakosainak gipszből kiöntött lenyomatát. Testhelyzetük árulkodik a menekülésük utolsó pillanatairól.
Pompei első megtalálása teljesen véletlenszerű volt. A 16. században a Sarno folyó szabályozási munkálatai során bukkantak fel az első falmaradványok. 1748. április 6-án kezdték meg hivatalosan az ásatásokat.
Délután 2 órától az időt Pompei romjai között töltöttük. Visszafelé beiktatunk egy megállót egy Pompei szupermarketben és indultunk a szállásunkra, mert 8-órakor volt vacsora.
23. vasárnap 7 órakor indulás, Kapri volt a program. Útközben Dani, az idegen vezetőnk mesél, közben beszedi a belépők árait összesen 61,5eur-ót amiből Pompei 17, Capri 12, libegő 7, kisbarlang 5, a többire nem emlékszem.
Kaprinak összesen 60 barlangja van a leghíresebb a kék barlang. 12000 laknak a szigeten, amely 1000 hektár. 589 m Monte Solaro a legmagasabb csúcsa. Tiberius 12 évet élt Caprin az ő idejében 5 m-rel magasabban volt a sziget. A monda szerint, itt élt a 3 Szirén. A Szirének éneke oda csalta a férfiakat és disznóvá változtatta őket.
A svéd származású Axel Munthe tette híressé Caprit. Ő volt a legfiatalabb orvos Európában,92 évesen halt meg Svédországban. A villát a svéd kormánynak adományozta.
Megérkeztünk Sorrentóba ahonnan 8.25-kor indul a hajónk Caprira.
Miután áthajóztunk Caprira, a Marina Grande kikötőbe, átszálltunk egy másik kishajóba, amivel körbe jártuk a szigetet. Caprin a part sehol nem a strandolóknak kedvez, mert nagyon meredek és sziklás.
Útközben megnéztük, a zöld barlangot. Aki átmegy alatta félistenné változik.
Elhajózunk a Villa Javis alatt, ahonnan a monda szerint Tibérius ledobálta a szeretőit. A Villa Jovis római kori villa, mely i. e. I. században épült, de csak a XVIII. században fedezték fel, ekkor építették mellé a Santa Maria del Soccorso templomot. A villa a római időkben eredetileg erődnek épült, saját víztartállyal és fürdővel rendelkezett.
Felnéztünk a fehérbarlangba, ahol nagyon szép cseppkőképződményt láttunk és egy női alakot.
Az idegenvezetőnk mutat egy vörös házat, ami Malaparte kommunista író háza.
Homérosz "a kenyérevők szigetének" nevezte Caprit, amely az ókorban mindenekelőtt Tiberius császár orgiáiról hírsült el. Később sokan a "szerelem szigetének" is nevezték festői, romantikus környezete miatt. Itt építtetett magának villát 1938 és 1940 között az olasz író, Curzio Malaparte (eredeti nevén:Kurt Suckert). a szigetnek azon a nehezen megközelíthető partszakaszán, építette fel a villáját, ahol annak idején Tiberius palotája, a Villa Jovis állott. Az író akkor szeretett bele a szigetbe, amikor 1936-ban meglátogatta barátját, Axel Munthe svéd orvos-írót, aki a szigeten telepedett le az önéletrajzi regényében is megírt Villa San Michelében. Ekkor támadt Malaparténak az az ötlete, hogy olyan háza legyen Caprin, amely "olyan, mint ő". Ez is lett a neve: "Casa come me" (A ház, mint én).
Világítótorony
Megnéztük az állítólagos, Sophia Loren nyaralóját.
1826-ban épült fel az első szálloda, a Hotel Pagano.
Megnéztük a tenger felől is Axel Munthe nyaralóját, majd kikötöttünk és egy busz 15 perc alatt felvitt minket Anacapriba ahol be is megyünk a híres doktor nyaralójába. A világjáró idegorvos a magyarul is olvasható San Michele regénye c. önéletrajzi kötetben írta meg, hogy miképpen készült a Capri legmagasabb pontjára biggyesztett ház.
San Michele
Mialatt megfogtuk bal kezünkkel a szerencsét hozó Szfinx fenekét, gondolnunk kellet valamire (gondolom, ezt sok emberrel elhitették már, mert szinte tükörfényesre kopott a szobor feneke) Ezután libegővel fel mentünk a sziget legmagasabb pontjára, Monte Soleroba ahonnan csodálatos kilátás nyílik az egész nápolyi öbölre.
Kötélpálya 592 magasban
Ettünk egy pizzát, amin nem volt szinte semmi feltét, sőt a szósz is rajta híg paradicsom lé volt és zöld fűszerrel szórták meg a tetejét. Visszamegyünk busszal Capriba, ahol a hajó indulásáig még bőven van időnk és sétálunk a városban, megnéztük a kicsi főteret a Piazzettát és az óratornyot. Egyébként strandolni is lehetett de közülünk senki sem akart, mert arra túl rövidnek találtuk az időt. A hajóról láttam kapri strandját, hát nem fogott meg egyáltalán.
Az Augustus kert felé sétálva láttunk egy több min 10 éves kaktuszt. Majd körbejártuk Augustus császár dús, mediterrán kertjét, ahonnan fotózhattuk a Faragliono sziklákat. Először Augustus császár figyelt fel a sziget szépségeire, amikor i. e. 29-ben idelátogatott. A sziget szépsége annyira megragadta, hogy hajlandó volt elcserélni a Nápoly tulajdonában levő Capri szigetet a jóval nagyobb Ischia szigetével.
Faragliono sziklák
Megcsodáltuk a Lenin emlékművet. Örömmel tapasztaltuk hogy van egy kis tér Caprin, amit az 1956-os magyar mártírokról neveztek el.
Gyönyörű volt, de sajnos elbúcsúztunk a szigettől és irány a Sorrentói öböl – Positano - Amalfi.
Újból hajóra szállunk és 35 perc alatt, visszahajózunk a Sorrentói félszigetre. Sokan voltak a hajón, leülni nem tudtunk. A helyi busszal felmentünk a városba közösen meglátogatunk egy Limoncelo üzletet, ahol kóstolásra van lehetőség és kaptunk valamennyi időt, nézelődi és vásárolni. Nagyon megkapó látványt nnnyújtott a sok sárga színben pompázó Limoncelo bolt. Citrom likőr minden mennyiségben és minden fele.
Dolgunk végeztével a helyi busz kivitt minket a város szélére és átszállunk a mi buszunkra, amivel a szállás felé vesszük az irányt. Már erősen esteledett 8 óra is elmúlt, amikor meg kellett állnunk, mert dugó volt az egyik alagútban.
24. hétfő. Reggel, egésznapos kirándulásra indultunk autóbusszal és hajóval. Irány a félsziget déli oldala, Positano és Amalfi. Lélegzetelállító panoráma úton érkeztünk Positano kikötőjébe.
Égbenyúló sziklafalak között a tenger felett lépcsőztessen épült település mediterrán házaival lélegzet elállító látványt nyújt.
Miután a buszunkat fent hagytuk S. Agata üdülő falun keresztül ereszkedtünk le gyalogosan a sziget déli oldalára.
Nézelődés, (itt vásároltam magamnak egy táskát) kávézás után hajóra szálltunk.
Útközben Amalfi felé megállunk a Smaragd barlangnál. A Smaragd-barlang (Grotta dello Smeraldo) egy félig víz alatti karszt-barlang a kis félsziget nyugati részén, Itt a fénytörés következtében a napfény nem kékre, hanem zöldre festi a barlang vizét és belsejét. Csónakokba szállunk és bemegyünk a barlang belsejébe. A barlang 60 méter hosszú, 30 méter széles, 24 m magas. Sok szép cseppkő a barlang falán, a vízben meg egy szép betlehem rajzolódott ki cseppkövekből.
Kiszállunk Amalfiba, megnéztük a Dómot.
Volt lehetőség fürdésre nézelődésre.
A Cattedrale Sant’ Andrea (Szent András-katedrális) a város legimpozánsabb épülete, csak kívülről néztük meg nem mentünk be én inkább a Piazza del Duoma környékén sétáltam amig egy páran elmentek strandolni.
Amalfi Piazza del Duoma
Késő délután visszaindultunk a szállásunkra és elfogyasztottuk jól kiérdemelt vacsoránkat.
25. kedd. Reggeli után Észak-Olszország felé indultunk. Útközben megálltunk Tivoliba és felkeresstük a híres Villa de Erste palotát. Az idegenvezetőnk lebeszélt minket Solfatára megnézéséről helyette beiktattuk Rómát, de mivel elkezdett esni az eső így az is kimaradt.
Tivoli, a műemlékekben gazdag kisváros mintegy 30 kilométernyi távolságra van Rómától. Leghíresebb látványossága a Villa d'Este mely a villát építtető Este-családról lett elnevezve. A villa kertjében kétszáznál is több szökőkút van, mely egyedülálló látványosságot jelent.
Folytattuk utunkat, már egyre északabbra és estére megérkezünk Bologna környéki szállásunka ismét Rivegioba.
26. szerda, az eső esik. Reggeli után indulás haza felé. Bologna – Velence-Mestre útvonalon haladunk. Ferrarában megálltunk hogy megnézzük a gyémánt palotát. Ferrara az Este hercegség székhelye volt a középkorban. A város fénykorának a középpontját a Castello Estense jelképezi. Hatalmas, vizesárokkal körülvett tégla vár.
Nem szabad elfelejteni, hogy itt tanult a mi Janus Pannoniusunk, akiről Ferrarában utcát neveztek el.
Az 1135-ben épült dóm Olaszország legfestőibb templomainak egyike. A vártól északra haladva a sétányon eljutunk a Pallazzo del Diamantihoz, azaz a gyémánt palotához. A nevét onnan kapta, hogy a tégláit gyémánthoz hasonlóan ék alakúra csiszolták. Ma képtárnak ad helyet.
Gyémánt palota
San Giorgo Katedrális(1135)
Sétánk végén bemegyünk a katedrálisba, majd egy igazi olasz kávéval zárjuk utolsó olasz megállónkat.
Az elmúlt éjszaka kaptunk egy kis ízelítőt a helyi florklorból. Kivonultak a katonák az egyik hotellel szemben lévő házhoz. Kerestek valakit. Távolban lövések hangzottak és fénygránát is villant. Ami furcsa volt, hogy miután eltűntek a katonák az asszonyok megszállott tisztogatásba kezdtek az éjszaka közepén. Vödör vízzel öntötték fel a padlót, mindent le mostak.
A szállodavezető egy idősebb öregúr az utolsó reggelinél kis csokikat osztogatott. Tőlem megkérdezte, hogy miért fényképezek? Talán nincs minden rendben? Úgy tűnt, ott ezt nem vették jó néven.
Miután mindenkinek sikerült beszerezni és kinyomtatni a beszállókártyát, amit az iroda küldött meg, elhagytuk a száláshelyünket. Tel Avivben töltöttük a hátralévő időt felszállásig. Útközben áthaladunk a Sha'ar HaGai kapun, ami az 1948-as véres harcoknak helyszínének a helyén áll. Fehérre festett kilőtt harckocsik az autópálya két oldalán. Hamarosan a világ legnagyobb szemétdombjának mondott emelkedést közelítettük meg. Itt most bővebben is kifejteném kicsit mert a szeméthegy alakulása követendő példa a világban: Amikor még Izraelben nem ez volt a legfontosabb dolog, hogy a környezetvédelmmel foglalkozzanak, csak gyűlt a szemét 1998-ra egy 16 millió m³ 4,5 km-en keresztül 80 m magasságban. Nem csak förtelmes bűz volt a probléma, de a környezeti katasztrófa hamar be is következett. Véletlenszerűen lángcsóvák törtek ki. A talajvíz és a domb mellett lévő két folyó elszennyeződött. Ezen kívül a szemét rengeteg madarat vonzott oda élelem reményében, ami életveszélyessé tette a repülők le- és felszállását. Egy komoly mérnöki kihívással parkot varázsoltak belőle. A szemetet betemették földdel, újrahasznosított építkezési törmelékből támfalakat építettek, a metángázt csöveken keresztül elvezetik egy környező gyárba, ahol felhasználják azt. Földalatti víztározókat létesítettek, amelyekben összefogják és megtisztítják a hulladékon keresztülcsurgó szennyes vizet. A régi komposztüzemből oktatási központ létesült, amely egyben egy működő hulladékválogató is, ahol többek között napi 500 tonna hulladék újrahasznosítással is foglalkoznak. Amit kiválogatása után nyernek. Erőművekben vagy cementgyárakban hasznosítják, valamint az keletkezek gázokkal működtetik az autópálya túloldalán lévő textilgyárat is.
Ma a hegy közepén gyönyörű zöld övezetben különleges fák, tarka virágok és fűszernövények között egy gyönyörű tó fekszik, más pontjain pedig kényelmes kilátókból csodálhatjuk a naplementét Tel-Aviv felhőkarcolói között vagy táncolhatunk valami menő együttes koncertjére. A park 2007-ben Ariel Sharon volt miniszterelnök tiszteletére lett elnevezve.
Megérkeztünk Jaffa 7000 éves kikötőjébe, amit a legrégebbinek tartanak a világon. Jaffa mára, szinte összenőtt Tel-Aviv-vel. Volt egy kis szabadidőnk, ami szinte csak egy kávéra volt elég, majd találkozó az óratoronynál, amely egy apró kis téren áll. Hires arról, hogy az egyike a hét toronynak, amit a törökök építettek Izraelban. Sétáltunk a kikötőben, ahonnan rálátunk a sziklákra, amelyhez a legenda szerint Poszeidón kikötözte Andromédát.
Először is, egy jaffai séta nem teljes a Szent Péter-templom és a Kdumim tér meglátogatása nélkül.
Az óvárosban és a kikötőben sétálva számtalan érdekességen akadt meg a szemem. Például egy fényes (szerintem réz) csatornafedélen, annyira megtetszett gondoltam, lefényképezem. Mint később kiderült első helyezést ért el a Mei Avivim Company által 2019 végén kiírt szennyvízsapka-tervpályázaton. A fedőnTel-Avivból származó motívumok láthatók.
Az ősi utcákat járva megálltunk és megcsodáltuk Ran Morin szabadtéri szobrát, a felfüggesztett narancsfát.
A kikötőben a promonád mentén van egy hely, ahol a burkolatba foglalt 3 kis aranyszínű korongot találunk. Ez a pont a nemzeti magassági pont arról híres, hogy referenciapontként használják minden Izrael földjén végzett magasságméréshez.
Elsétáltunk egy híres épület előtt. Igaz, kívülről semmitmondó, de odabenn van a lényeg. Ha belépünk, félre kell tenni a látásunkat és a többi érzékszervünkre kell hagyatkozni. A Nalaga'at Center egy étterem, ahol teljes sötétségben kellelfogyasztani a megrendelt ételt, legyen az ismert étel vagy egy meglepetés menü. Az étteremben koromsötét van, és a pincérek segítenek, ha valaki nem találja a villát vagy a tányért. Teljesen új élmény lehet sajnáltam, hogy nem próbálhattam ki.
A Nalagat centertől pár méterre az út padozatán egy érdekes alkotás egészen pontosan szemlélteti a távolságot Izrael kikötője és a világ más városai között.
És egy bónusz, a Jaffai sétánk alkalmával! Meglátogattuk Uri Gellert, a híres művészt egy röpke kanál meghajlításnyi időre.
Majd buszos városnézés következett egészen a Carmel piacig. Közben elhaladtunk David Ben-Gurion háza előtt a Ben-Gurion körúton. Ö volt Izrael államalapítója és első miniszterelnöke. Zsuzsa mesélt a miniszterelnök kleptomániás feleségéről, Pauláról.
A Carmel piac egy olyan piac, amelynek egyetlen főutcája van, sok ember van kishelyen és mindent lehet kapni, szóval tipikus arab piac. A reptérre indulásig 4 óránkat maradt még a nézelődésre.
Lesétáltunk a partra, fáztam, hűvös volt és nagy hullámokat korbácsolt a szél.
Üldögéltünk a parkban egy padon és a sok csipegető galambot néztük. Szemben velünk egy helyi, idős bácsi ült, aki nézett egy darabig aztán odajött és beült közék, beszélgetni szeretett volna. Végül benyúl a zsebébe kivett egy kis csomag Halvát és nekünk adta.
Egyszercsak elérkezett az idő! Goodbye Tel Aviv! 18:00 órakor elindultunk a Ben Gurion repülőtérre.
Még egy érdekesség Tel Avivról: Itt lett játszótérre járó tel-avivi apuka Tarantinóból a kétszeres Oscar– és Golden Globe-díjas filmrendezőből. Ma is itt él izraeli feleségével.
Végszóra! Jártam a földön, ahol a Megváltónk született. Ez az ország szerethető, izgalmas, és ami máshol esetleg csak közhely, itt valóság. Az egészet áthatja a történelem, a vallás és a hit. Ezzel az utazással egy régi, tulajdonképpen magammal szembeni adósságomat kívántam törleszteni.
Palesztinát sokan kihagyják közel-keleti útjuk állomásai közül. Én hálás vagyok magamnak ezért, hogy ezt nem tettem, mert nagyon nagy élmény az ősi emlékek személyes megtapasztalása.
Jézus létezése a világtörténelem legjobban bizonyított ténye, amit a számtalan szemtanú, a Római Birodalom adminisztrációja, a külső Biblián kívüli források, illetve a régészet minden kétséget kizáróan bizonyított.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Szantoríni 2020.
Súgó
