Krakkó!!
Lengyelország, vagyis a belőle látott kivonat a rövid ott létünk alatt többet nyújtott, mint gondoltam. Kihasználtunk egy hosszú hétvégét és felcuccoltunk. A mintegy 260 kilométeres szlovákiai szakasz gyönyörű tájakon, helyenként 7-800 m magas hegyek között halad. Röpke 8-9 óra alatt az E77-es úton már Lengyelországon belül voltunk. Krakkó előtt kb. 10 km-es torlódás, szerencsére a városból kifelé. Úgy tűnt, mintha az egész város Zakopane felé tartana. Olyan sokkot okozott, hogy egyből megálltunk egy hamburgert benyomni. (Ajánlom ezt a helyet, pirított hagymát tesznek a hamburgerbe, nagyon finom!)
Krakkóba érve, gyorsan sikerült ráéreznem a város ízére. A zsidónegyed hangulata már akkor elvarázsolt, amikor még csak a szállásunkat kerestük, ami egy hostel volt, vagyis a Momotown hostelhoz tartozó épületben egy kétágyas szoba. Szemben a Remuh zsinagógának. A Szeróka utca 9 szám alatt, egy étterem fölött, az első emeleten. A zsidó negyed utcáiban igazi mediterrán hangulat uralkodik. A sétálóutcák, a kávézók, a teraszok éjjel-nappal tele vannak.
Lepakolásunk után a kíváncsiságunk egyből a főtér fele húzott. Térképpel a kezünkben ballagtunk, de pár utca után már felismertük, hogy kellene inni valamit, amiben van alkohol. Így, egy utcai kiülősben az utcai forgalom zajának az aláfestésében sör és Bloody Mary mellett döntöttünk. Habár az itallapon szerepelt az én koktél ideám, a pincérsrácnak azért el kellett szaladnia a közeli közértben paradicsomléért.
Krakkó főtere Rynek Główny nagyon hangulatos, vidám, nem lehet unatkozni.
Ott jártunkkor is nagyon mozgalmas volt koncertek, utcai zenészek és különféle mutatványosok tarkították. Krakkó hajdanán a Lengyel Királyság (1138–1320) fővárosa volt. 40 000 négyzetméteres főterével évszázadokon át a legnagyobb vásártér és főtér volt Európában. A teret több százéves rendezett paloták veszik körül. Az olvastam, hogy a tér szintje alatt óriási pincerendszer húzódik, melyek közül a leghíresebb a „Bárányhoz címzett pince”. Magához a Posztócsarnokhoz is tartozik egy kevesek által ismert 100 méter széles és 5 méter magas földalatti vásárcsarnok, melyben 2010 októberétől ultramodern múzeum kelti életre a középkori Krakkó városát. A Posztócsarnokban csak egy rövid ideig tettük tiszteletünket, mert mégiscsak a város szimbóluma. Éppen csak átmentünk rajta.
Egy reneszánsz vásárcsarnok sok kis bazárral és jókora tömeggel. A Posztócsarnok közelében, a tér északkeleti sarkában áll a XIV. században épült, felemás tornyú Mária-templom. Egyik tornyából óránként felhangzik az 1241-es tatár támadás emlékét őrző harsonaszóló, a hejnał.
A Wawel-dombra épült várhoz igyekeztünk egy csodálatos parkon a Planty-n keresztül.
Amint felértünk a várba, rögtön jobbra bementünk a sárkány barlangba és azon keresztül el is hagytuk a várat. A belépő a sárkánybarlangba 3PLN. A rövid barlangtúra végén Krakkó egyik nevezetességének számító Sárkány-szoborhoz lyukadtunk ki, amely időnként még tüzet is okád. Hosszasan ültünk a Visztula-partján és vártuk, hogy a sárkány tüzet okádjon, de ez nem történt meg.
A vár területére alapvetően ingyenes a belépés, de ha látni szeretnénk a különböző kiállításokat, akkor azokért fizetni kell. Királyi palotába és a Waweli székesegyházba sem jutottunk be idő szűke miatt. Mozgalmas volt a vár környéke tele bazár és étel árusokkal. Komoly megpróbáltatást jelentet a páromat meggyőzni arról, hogy ne ott együnk csülköt, állva a tömegben. Mert azért valljuk be, szenzációs látványkonyhát varázsolnak ezek a bódés árusok.
Este a Plac Nowy bolha piacon keresztül tartottunk haza, de már csak a kajások és a kocsmák voltak nyitva, ami akkor nekünk pont elég volt.
Ott lehet megkóstolni a hagyományos lengyel ételeket és szenzációs Zapiekanka-t vettünk az egyik bódénál, a mai napig a számban érzem az ízét. Izgalmasabb is és sokkal olcsóbb volt a piacon zapekiankát enni és a helyiek által preferált kisebb, kevésbé flancos helyen inni. A piactér melletti utcán betértünk egy talponállóba, csak, hogy egy kicsit elvegyüljünk a helyiek között. Nagyon érdekes volt, hogy újságpapírral tapétázták ki a helység belsejét.
A számunkra a helyi specialitások megkóstolása nagyon fontos, ezért nagy erőket mozgatunk meg hogy, megtaláljuk a megfelelő beszerzési forrást. Így volt ez a barszcz-al (ravaszul fűszerezett céklaleves) is. Kazimierzben egy leírás alapján, de a céklaleves okán kerestük az Arielt, egy jó nevű, turistákra specializálódott zsidó éttermet, ahol hagyományos zsidó ételeket szolgálnak fel.
Ezt a helyet híressé tette az is, hogy a Schindler listája című film forgatásakor itt ettek Spielbergék. És itt forgatták annak a fényes ünnepségnek a jeleneteit, amelyet Schindler náci barátainak rendezett, hogy zsidó munkásai számára engedményeket szerezzen tőlük.
Még pár szó Kazimierzről: A zsidónegyed nevét Kazimierz Wielkiről vagyis Nagy Kázmérról kapta. Ide 1303-ban neki köszönhetően költözhettek a zsidók és 300 éven át, falak mögé zárva éltek itt – már akkor sem túl jó körülmények közt. Valaha falak elzárta külön világ, később a lengyel jiddis nyelven beszélő zsidóság egyik legnagyobb központja lett, majd a náci pusztítás után bűnözők tanyája, ma pedig turistaparadicsom. Egykét-épületet átalakítottak korhűnek. Azért viszont kár, hogy a tér közepén parkolót alakítottak ki.
A szállásunknak szemben volt a Szeróka utcai Remuh zsinagóga, amely egy telken áll a zsidó temetővel, amitől csupán egy fal választja el.
A Remuh zsinagóga az 1550-es évek környékén épült, és a híres, 16. században élt és alkotott rabbi, Moses Auerbach (RaMa) Isserles, a templom alapítójának fia, a híres csodarabbi után kapta a nevét, melyet ma is használnak. Belépéskor a férfiak kis sapkát, héberül kipa-t kapnak a fejükre. Viselése a zsinagógába vagy a temetőbe lépő, nem zsidók számára is kötelező. Ez ugyanúgy a tisztelet legelemibb jele, mint keresztény templomban az ellenkezője. Minimális belépőt kell fizetni, ami tartalmazza a sírkert belépőjét is, ahová enélkül tilos a bejárás. A náci pusztítás előtt Krakkóban közel 180 (!) zsinagóga működött, ma ez a szám: kettő.
Lengyelországba már évek óta készültem, legfőképp a történelmi emlékek miatt. Olvastam a Wieslaw Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly című könyvét és ebből a könyvből ismertem meg az auschwitzi haláltábort és ezt a pokoljárást.
Látni akartam ennek a világnak a maradékát, mert erről a helyről az emberiség nem feledkezhet meg soha. Ezért az első számú cél, amiért Krakkót választottuk utazásunk céljául Auschwitz volt. Krakkótól 63 km-re, vagyis másfél órányi autóútra található az Auschwitz–Birkenau tábor.
A második napunkat az emlékhely meglátogatásának szenteltük. Tudtuk, hogy 10 óra előtt oda kell érnünk, mert 10-től 15-ig csak csoportokat engednek be. A kitáblázottságnak köszönhetően ez mégsem sikerült. Mi fordítva közelítettük meg a helyszínt és először az Auschwitztól 3 km-re lévő Birkenau-i táborba mentünk be.
Birkenauban nagy látványra ne számítsunk, de aki ismeri a történetét, az érzi, hogy a helyből csak úgy áradt a mély emberi tragédia, melyet igen nehéz feldolgozni. Birkenau hatalmas, őrtornyokkal, drótkerítéssel körbevett terület, a világ legnagyobb temetője. Itt kapott helyet a ma már csak alapjaiban látható krematórium épülete.
A nagy hőségben órákat ballagtunk a lehangoló barakkok és kémények árnyékában. Hiába olvastam már róla, élőben egészen sokkoló.
A legtöbb emberélet kioltása Birkenauban történt, ez volt a megsemmisítő tábor. Területe kétszeres nagyságú volt Auschwitz I-hez képest.
1 órakor kocsival átmentünk az Auschwitzi táborhelyre.
A parkolásért fizetni kell itt is, és Birkenauban is. 1 órától kellett várakoztunk a bejutásra. Azok a csoportok, akik 10 és 15 óra között mehettek be, nyelv szerint különböző színű matricát kapnak és ingen komoly ellenőrző kapun mennek keresztül.
A várakozási időt kihasználva megkóstoltam egy újabb változatát a céklalevesnek. Ugyanis, egy jó kis gyorsétterem üzemel a bejárat mellett.
3 óra után mi is beléphettünk azon a kapun, amelyen 70 évvel ezelőtt átlépett emberek hosszú sora többsége soha nem térhetett haza.
1944. május 16-án érkezett meg az első Magyarországról deportált zsidó transzport. Összesen 1,1 millió zsidó halottról, 140-150 000 lengyel és 23 000 roma áldozatról tudnak. Ez a szám, jelenleg közel az összes kutató által elfogadott, ez szerepel a hivatalos emléktáblán is.
"Falak közt a múlt”
A barakkok ma, nemzettségek szerint, a Holokauszt halottainak és túlélőinek állít emléket. A magyar múzeum a 18-as barakkban kapott helyet.
Számadatok szerint nagyjából 430 ezer magyarországi zsidót és magyar politikai rabot végeztek ki, kínoztak halálra az auschwitzi táborok valamelyikében! Mivel a nácik a tábori dokumentáció nagy részét elégették, a Birkenauban megölt magyar zsidók számával kapcsolatban csak becslésekkel rendelkezünk. Már nem is emlékszem hányas számú barakk volt szentelve lábbelik, bőröndök, művégtagok és edények számára.
Ezzel szemben a magyar barakkban üvegpadlón lépkedtünk. Itt az egyetlen eredeti tárgy maga az épület, kiállítás anyaga többnyire vetített kép, a falakon írásos anyag, de ennek ellenére a leghangsúlyosabb mondanivalója át jött és valami arra késztetett, hogy egy kicsivel több időt töltsünk el ott bent.
Reggel búcsút vettünk Krakkótól. Szerettük a várost, szerettünk mindent!
De tovább álltunk, mert a következő éjszakát a Magas-Tátrában kívántuk eltölteni. Esőben hatalmas nyüzsgéssel küzdöttünk meg Zakopane főutcáján.
Az éttermek zsúfolásig tele voltak. Ez a 300 ezer lakosú város 850 méter magasan fekszik a Tátra hegyeivel körbevéve. Este felmentünk a gubalowka-siklóval a Gubalowka hegyre, de félelmetesen kihalt volt minden.
Nyitva találtunk egy vendéglőt és egy lélekmelegítőre betértünk. Békésen pattogott a tűz a kandallóban, de rajtunk kívül csak a háziak voltak bent.
Összességében nagyon izgalmasnak találtam Zakopanét elvonatkoztatva az esőtől és a rossz időtől. A hegyek, a tájjellegű faházak, a sajtok, a gorál éttermek a borsccsal és a csülökkel,- igen ez is fontos a gasztro minden utazásunk fontos része és úgy gondolom, aki nem kíváncsi az ízekre az nem kíváncsi semmire jobb, ha otthon marad.
Eljöttünkkor május 4. volt és esett a hó.
Ui: Zakopánéban a rossz idő miatt elmaradt Tátra hangulatért, no meg egy kis füstölt sajtért még vissza szeretnék menni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Szantoríni 2020.
Súgó
